Papp Izabella: Görög kereskedők a Jászkunságban - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 6. (Szolnok, 2004)

A konzervatív elzárkózás, a feudális eredetű kiváltságok védelme erre az időre már olyan mértékben ellentétbe került a polgári fejlődés szellemével, hogy hosszabb távon nem volt tartható a polgárjog megtagadása a betelepülést kérőktől. Ehhez gazdasági kényszer is társult: a tanácsok már nem tudták vállalni azokat a károkat, amit a kereskedés korlátozása okozott az ilyen szempontból amúgy is kedvezőtlen helyzetben lévő jászkunsági lakosok számára. A forrásokból jól érzékelhető az az ellentmondás, hogy miközben a görögök beilleszkedése, gazdasági, közéleti szerepvállalása a Jászkunságban igen sikeresen valósult meg, a kereskedelemben betöltött szerepük az idők folyamán egyre csökkent. Szokásaikban, életvitelben is alkalmazkodtak a helyiek értékrendjéhez, melyben a föld, a gazdálkodás volt a meghatározó. Kényelmesebb életformát szoktak meg, többen közülük felhagytak a kereskedéssel, gazdálkodók lettek, mások értelmiségi pályát választottak. Ezért a XIX. század közepére a Jászkunságban is megtörtént a váltás a gazdasági életben: a görögök helyét szerepét a zsidó kereskedők foglalták el. A görög identitás megőrzéséért A vallás mint megtartó erő A világban szétszóródott görögség számára a vallás és a nyelv volt a legfontosabb összetartó erő. Míg azonban az idegen nyelvi környezetben az egymást követő nemzedékek nyelvüket szükségszerűen elfelejtették, a vallásukat nagyon sokáig megőrizték. A vallás számukra többet jelentett az ortodox hit megőrzésénél: azonosságot a szülőföldtől elszakadt honfitársakkal, egyben a török hódítás előtti nagy Hellén nemzettel. A történelmi folytonosság és a térbeli egység az egyetlen nemzethez való tartozás érzését is jelentette. Ezért számukra egy-egy templomépület több volt a vallásgyakorlás lehetőségénél - a szülőföld szimbólumává vált.

138 Az idegen hazába került görögök kezdetben szívesen látogatták azokat a településeket, ahol már működtek ortodox egyházközségek, így Ráckevét vagy Szentendrét. Később szerb társaiktól különválva saját imaházakat létesítettek Diószegen, Debrecenben, Losoncon, Nagykőrösön, Sopronban, Újvidéken és A korabeli forrásokban görögkeletinek, olykor nem uniáltnak vagy görög nem egyesült vallásának nevezik az ortodox vallású kereskedőket. 51