Papp Izabella: Görög kereskedők a Jászkunságban - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 6. (Szolnok, 2004)

őket. Tényleges tevékenységükre vonatkozó, eddig ismert első adat a jászberényi jegyzőkönyvben található, mely szerint 1701-ben az egri és gyöngyösi görögök állandó sátorhelyet kértek a jászberényi vásárokon.

53 A tanács teljesítette kérésüket, pontosan kijelölte állandó helyüket a vásári árusok között, s az a megjegyzés, miszerint úgy történt a kijelölés „mint eddig is őkegyelmek prakticáltá^- arra utal, hogy a tanács csupán a már korábban meglévő állapotot rögzítette határozatában. A Jászkunságba több szempontból is sajátos közösségbe érkeztek a görögök. Olyan területre, ahol a befogadók, a XII1-XIV. században megtelepült jászok és kunok korábban maguk is befogadottak voltak. Történetük nagy sorsfordulói - 1702-ben a Német Lovagrendnek történő eladás, majd 1745-ben a saját erőből történő megváltás - éppen a görögök beköltözésének, illetve letelepedésének idejére estek, s a redempció terheiből a maguk eszközeivel hitelekkel, pénzkölcsönökkel már a görögök is részt vállaltak. A sorsközösség, az anyagi és egyéb terhek vállalása segítette kapcsolatuk kedvező alakulását, melynek alapjai már a XVIII. század elejére megteremtődtek. Ezek elsősorban gazdasági okokkal magyarázhatók, azzal a helyi munkamegosztásban meglévő hiánnyal, amit a földműveléssel és állattartással foglalkozó lakosok körében a mozgékony, jó érzékkel rendelkező vállalkozó görögök pótoltak tevékenységükkel. Jelenlétük, szerepük fontossága jól tükröződik egy 1732-ben keletkezett levélből amelyben a jászkunsági és Heves-Külső Szolnok megyei görögök azt kérték, hogy továbbra is szabadon kereskedhessenek a Jászkunságban.

56 A kérelemre a kormányszervek korlátozó rendelkezéseinek hatására került sor, ugyanis a belföldi kereskedők sorozatos panaszai nyomán 1725-ben az udvar kiadta az első korlátozó rendelkezést, mely szerint a görögök ezentúl csak vásárokon árusíthattak kicsiben és csak török árukat.

57 A legtöbb helyen - így a Jászkunságban is - a lakosok igényeire hivatkozva nem tartották be ezt az intézkedést. 1732-ben a Helytartótanács pontosította a korlátozást, mely szerint ez csak azokra a kereskedőkre vonatkozik, akik török alattvalók maradnak, ezáltal vámkedvezményekkel hozhatják be áruikat. Akik családjukkal végleg letelepednek, fizetik a harmincadot, bármilyen áruval kicsiben és nagyban is szabadon kereskedhetnek, a többieknek fél éven belül el kell hagyniuk az országot. A rendelet nyomán több helyen elrendelték a görögök boltjainak bezárását.

58 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár (Továbbiakban: SZML) Jászberény város tanácsi jegyzőkönyv 1696-1720. 10. p. 56 SZML Jászkun Kerület Közgyűlési jegyzőkönyv. 1732-1741. 1. p. FÜVES Ödön: Görögök a Duna-Tisza közén. Antik Tanulmányok 1966.1. sz. 93. p. 58 PETRI E. 1996. 79-80. p. 26