Papp Izabella: Görög kereskedők a Jászkunságban - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 6. (Szolnok, 2004)

1702-ben a Jászkunság átmenetileg elveszítette kiváltságos jogállását, amikor I. Lipót császár 500 ezer rajnai forintért eladta a Német Lovagrendnek. Az itt élők ezáltal jobbágyi helyzetbe kerültek, valójában azonban sohasem ismerték el a Lovagrend földesúri hatóságát, s többször megkísérelték szabadságuk visszaszerzését. A Rákóczi szabadságharchoz is elsősorban szabad állapotuk visszaállítását remélve csatlakoztak. A fejedelem megerősítette régi kiváltságaikat, ami azonban a szabadságharc bukása miatt nem valósulhatott meg. Miután a Német Lovagrend a lakosok ellenállása miatt nem tudta érvényesíteni jogait, 1731-ben az eredeti vételárért eladta a Jászkun Kerületet a Pesti Invalidus Háznak.

30 A jászkunok összefogásának és jelentős anyagi áldozatának eredményeként Mária Terézia 1745. május 6-án adományozott kiváltságlevelében lehetővé tette a Jászkun Kerület földjének és szabadságainak visszaváltását - a jászkun redempciót. A kiváltságlevél a korábbihoz hasonló jogi állapotba helyezte az itt élőket, ugyanakkor súlyos feltételeket szabott a szabadság visszaszerzéséhez. A lakosoknak vissza kellett fizetniük az egykori eladási árat, az 500 ezer rajnai forintot, és az időközben a Jászkun Kerületben végzett beruházások költségeként 70 ezer forintot. A jászkunok vállalták 1000 lovas katona kiállítását és felszerelését, a nádori cenzus évenkénti fizetését, nemesi felkelés esetén további 1000 lovas kiállítását. Jelentősek voltak a cserében kapott jogok is. A redempció után a Jászkun Kerület az ország önálló törvényhatóságává vált, falvai és mezővárosai kiváltságolt települések lettek. A redempció azáltal, hogy a terület lakóit felmentette a jobbágyi kötöttségek alól, a Jászkun Kerület egészét különleges jogállapotba juttatta. A földesúri függőség megszűnése minden itt élő személyre vonatkozott, a kiváltságban meghatározott egyéb jogok azonban csak a megváltásban tényleges összeggel résztvevőket illették. A megváltás terheihez való hozzájárulás mértéke megszabta a jogokból való részesedés mértékét is. Ez alapjaiban meghatározta a Jászkun Kerületben kialakuló társadalmi szerkezetet, melynek hierarchiájában a vezető helyet a redemptusok foglalták el. A későbbiekben a jászkun viszonyok jogi alapjait Mária Terézia 1745ös redempciós levele, az ezt törvénnyé emelő 1751. évi XXV. te, az ugyanebben az évben kiadott 24 pontos Királyi Regulatió, valamint az 1799-es nádori statútumok képezték. A Jászkunságnak ez a sajátos kiváltságos állapota és területi elkülönülése kisebb időszakoktól és módosulásoktól eltekintve lényegében 1876-ig, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye megalakulásáig állott fenn. A kiváltságos státus, a terhek közös viselése, a redempcióból adódó öntudat viszonylag zárt közösséget alakított ki, ahová idegeneket nem szívesen, illetve csak meghatározott feltételekkel fogadtak be. KISS József: A Pesti Invalidus Ház jászkunsági földesurasága 1731-1745. Bp. 1992. 24