Zádorné Zsoldos Mária: Jász-Nagykun-Szolnok megye egészségügyi szervezetének, helyzetének fő vonásai 1876-1976 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 2. (Szolnok, 1997)

A heveny fertőző betegségben meghaltak számait vizsgálva egy tendencia és egy nagy eredmény szembetűnő. 1896-tól hullámzóan ugyan, de az évenként ezekben a betegségekben meghaltak száma említést érdemlően csökkent az 1896-os évet megelőző időszakhoz képest. A nagy eredmény, hogy a himlő fertőzéstől 1900-tól nem volt haláleset. 1898-ban a tiszti főorvos jelenti, hogy a roncsoló toroklob nagyobb számban, de kevesebb halálozással fordult elő. Ekkorra a vérsavónak ellenszérumkénti használata a megyében elterjedt. Minden bizonnyal ez éreztette hatását. Még további tapasztalatok szükségesek ahhoz, hogy igazi, tartós hatásáról meggyőződjenek.

36 Az 1901-ben készült alispáni rendszeres jelentés is az előbb leírtat erősítette meg. Az alispán jelenti, hogy a vármegyei orvosok a szérummal való beoltást használják, "... némelyek nagy bizalommal vannak gyógyhatása iránt, mások még most is bizonyos tartózkodással nyilatkoznak hatásáról, és kétes értékűnek tartják, de mert a szüléknek is megnyugvást szerez, általában használják."

37 A statisztikai adatok a szérum jótékony hatásáról tanúskodnak. A halálozási esetekben a vörheny az elsők között állt. Ebben a betegségben meghaltak száma 1896-tól mérsékelten csökkent. A szerény eredményt az alispáni jelentés érthetővé teszi. Az 1901. évi jelentésben leírja, hogy a század utolsó éveiben a vörheny járvány igen hosszú ideig tartott. A vármegye egész területén szedte áldozatait annak ellenére, hogy minden óvintézkedést megtettek.

38 A kanyarónak kevesebben lettek áldozatai. Ebben a betegségben elhalálozottak száma az 1899. év kivételével -jelentősen csökkent. A közegészségügyi törvény a himlő elleni védőoltás elvégzését kötelezővé tette. A tiszti főorvosi jelentések rendszeresen beszámoltak arról, hogy hány fő részesült első oltásban, illetve ujraoltasban. Az erőfeszítéseknek a nagy eredménye meglett. A himlőben meghaltak száma fokozatosan csökkenő tendenciát mutat. 1900-tól a vármegyében ennek a betegségnek halálos áldozata nincsen. A statisztikában szereplő heveny fertőző betegségeket és az ezekben elhalálozottak számát részletesen és az előző évekkel összehasonlítva vizsgálva kitűnik, hogy 1896-ot követő években az ezekben meghaltak száma jelentős mértékben csökkent. Ez nyilvánvalóan összefüggésben van az egészségügyi hálózat és a gyógyítási, megelőzési lehetőségek és munka szélesedésével. Az 1876. óta végzett egészségüggyel kapcsolatos tevékenység és a konkrét gyógyító és megelőzési erőfeszítések beértek. A fejlődés egyértelmű még akkor is, ha a fejlesztés az igényektől messze elmaradt. A szokásos, szinte minden évben valamennyi évszakban előforduló betegségek mellett az 1892-1893-as években rettenetes vész pusztított: a kolera. Az 1892. év szeptemberében kitört országos kolerajárvány 1893. februárjában szűnt meg. Áldozatait 141 napon szedte. Az 1893. évben kitört járvány az országban június 24-én kezdődött és 184 napig, december 24-ig tartott. A járvány két hulláma, két Jö SZML Közig. Biz. ir. 149/1899., SZML Közig. Biz. ir. 415/1903. 37 BAGOSSIK. 1896-1901. 106. 38 Uo. 22