Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

Ofen, 7.—16. Januar 1620. Der im Namen des Sultans Osman IL herausgegebene ferman des beylerbeys von Ofen, Karakas Mehmed, an den beylerbeyi von Erlau, den mirliva von Hatvan und den kadi von Hatvan. Bezugnehmend auf eine Information des defterdárt von Erlau, verbietet er, vier Einwohner von Jászberény, die während der Zerstörung der Stadt in Gyöngyös wohnten, zu bedrängen. Er verweist auf den Grundsatz, wonach die im defter registrierte reaya, die in Feindesland flieht, um von dort auf das türkische Gebiet zurückzukehren, ihre Existenz als reaya ablegt ( dar-ül-harptan gelen reaya raiyetlikten halas olur) und sich frei auf den /ws-Gütern des Sultans ansiedeln kann. Auch die türkischen Besitzer von Dörfern haben kein Recht, Einwohner aus der Stadt Jászberény zu holen, die, einst Bewohner der Stadt, in den Jahren der Zerstörung in die Dörfer geflohen waren und sich innerhalb von zehn Jahren wieder in der Stadt ansiedelten. Auch die reayas, die früher auf timar- und zeamei-Besitzungen lebten, in Feindesland geflohen waren und sich, von dort zurückkommend, in Jászberény ansiedelten, dürfen nicht zurückgeholt werden. 21. Szúfi Mehmed budai pasa a jászberényi kádinak Buda, 1621. április 23-május 2. Őnagysága, az igaz törvény letéteményese, az iszlám bíráinak mintaképe, az erény és igaz szó kincsesbányája, mollánk: Jászberény kádija — akinek szaporodjanak erényei! —, a következőket tudatjuk veled: Jászberény rajainak kérésével a következő jelentés és levél érkezett hozzánk: a jászberényi zimmik a felséges hódítás óta a jászberényi palánkvár építésében javításában és más szükséges munkáiban szolgálnak, a hatvani palánkba soha nem jártak. Most a hatvani szandzsákbég egy embert küldött hozzájuk ezzel az üzenettel: „Feltétlenül szükséges, hogy Hatvanba gyertek várépítési munkára. Ha késlekedtek és nem jöttök, katonákkal megyünk rátok, s biztosak lehettek, hogy keményen megbüntetünk titeket." E zaklatás és önkény miatt a jászberényi palánkban több helyütt elmaradt a javítási és építési munka. Ha a régi renddel ellenkezően nem a jászberényi palánkvár építésére rendelik őket, és a hatvani bég nem hagy fel zaklatásukkal, egészen bizonyosan szét kell futniok. Mindezt megértettük; levelünk érkeztével a következőképpen járjatok el: Minthogy Jászberény városának rájái a felséges hódítás óta a jászberényi palánkvár építésén dolgoznak, továbbra is ennek a szolgálatában álljanak, a hatvani várba nem kötelesek bejárni. Éjjel-nappal a jászberényi palánkot építsék, szolgálatukban ne legyen hiány. Minthogy a nevezett ráják régtől fogva Jászberénybe szolgálnak, helytelen őket Hatvanba rendelni; ezért akadályozzátok meg, hogy a szandzsákbég rájuk küldje embereit. Azon legyetek, hogy a rája a régi módon szolgáljon. Kelt az 1030. év dzsemázi-ül-áhir havának első harmadában, a jólvédett Buda székhelyen. A pencsén: Mehmed. A hátlapon: A jászberényi kádinak szerencsével. 47