Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

1. Két hatvani (?) tisztviselő a jászberényieknek Hatvan (?), 1570. június 25-július 4. Ezen alázatos irat kiállításának oka a következő: A hatvani szandzsákba tartozó Jászberény város közelében fekvő Szentimre, Szentjakab és Borsóhalma nevű puszták régtől fogva a város rajainak birtokában vannak, és a szultáni új defterben is rájuk írattak. A régi szokás szerint birtokolják őket, azzal a feltétellel, hogy Borsóhalma puszta legelőin a város palánkvárának katonái legeltetnek. Ettől eltekintve a fentnevezett puszták földjeire és birtoklásába a fényes seriat, a kánun és a defter ellenére senki ne hatoljon vagy avatkozzék be. Kelt a 978. év szent moharrem havának utolsó harmadában. A pecséteken: Behrám és Mehmed. Hatvan (?), 25. Juni - 4. Juli 1570. Zwei Hatvaner (?) Würdenträger bestätigen das Besitzrecht der Einwohner von Jászberény auf drei Wüstungen (Szentimre, Szentjakab und Borsóhalom) unter der Bedingung, daß die Soldaten der Palisadenburg, die sich unweit der Stadt befindet, ihre Pferde auf einem der Landbesitze weiden lassen können. 2. Ahmed, Abdurrahman fia, hatvani kádi a jászberényieknek Hatvan, 1574. július 31-augusztus 9. Ami itt megíratott, előttem igazolódott be tartalmának megfelelően; a szegény Ahmed, Abdurrahman fia, hatvani kádi. Nyerjék el mindketten a bűnbocsánatot! Ezen törvény szerinti irat kiállításának oka és a [gondos] megszólítás megírásának előidézője a következő: A nemesek és a kiválók büszkesége: a portai csausok közül való Hamza csaus — akinek növekedjék dicsősége! — ziámet-falva, Jánoshida lakosai, és a szultáni hász-birtok Jászberény népe vitában és perben állnak a közöttük húzódó határok miatt. Most a kegyelmes vezír, a dicső kormányzó, a ... vezír, a Dáriusz fennségű, tisztelt és nagyrabecsült, tengerként bőkezű, az emberek védelmezője, a világ rendezője, a kard és toll mestere, a birodalmat rendező, a nagyságot szabályozó, a boldogsággal teljes, nemesemberségű, az igazság ..., a Feridun méltóságú, az emberiség támasza, az iszlám oszlopa, a legfelségesebb király külön-különféle jóakaratú kegyének élvezője, a budai vilajet kormányzója: vezír Musztafa pasa

2 — akinek tartson soká ... ! — őnagysága a hasonlók és egyenrangúak büszkeségét: Ramazan csaust — akinek növekedjék méltósága! — küldte ki biztosként (mübásir) a vitás földre. Odaérkezvén a nevezett Hamza csaussal egyetértésben, Jánoshida lakói közül Szás Mátyás, Tót Miklós és mások, Jász29