Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

Jászok másként filiszteusok: Jászváros fizet 362 forint Magyarváros 215 forint Ágó 124 forint Dózsa 27 forint Árokszállás 115 forint Mihálytelek 23 forint Jákóhalma 25 forint Négyszállás fizet 27 forint Alsószentgyörgy 42 forint Felsőszentgyörgy 25 forint Kisér 131 forint Apáti 68 forint Boldogháza 52 forint Ladány 68 forint Összesen 1304 forint. Ebből a cenzus 784 forint, a királyi dika 520 forint. Természetben — akóként — a következőket adják: búza 1184 quartália juh-és tehénsajt 201 db árpa 1184 quartália tehén 8 db vaj 183 pint A jászkunok összes pénzbeli szolgáltatása 2616 forint 28 dénár. Akóban adnak együtt: búza 1522 quartália juh-és tehénsajt 4381/2 db árpa 1522 quartália vágómarha 9 db vaj 406 3/4 pint fejős tehén 8 db Notandum A nagykun Kolbász szék fentiekben megírt 17 faluja, amelyek csak földművelésből és legeltetésből élnek (qui ex Agricultura tantum et pastu Pecorum victilant), nem adnak sem tizedet, sem kilencedet sem ősziekből, sem tavasziakból, hanem ezek helyett — régi szokásuk szerint - minden falu a meghatározott forintösszeg alapján, amelyet Szent György ünnepén törvényes cenzusként fizetni tartozik, ősszel adni szokott minden egyes forint után 2 köböl búzát és 2 köböl árpát, azaz minden forint mellé együtt 4 köböl őszit és tavaszit („... post quemlibet Florenum binos Cubulos Tritici et binos Hordei, hoc est ad singulum florenum, quatuor Cubulos Frugum et Vernalium.") Hasonlóképpen nyáron minden forint után egy pint vajat és egy sajtot. Ezeket az ősziből és tavasziból adandó köblöket, valamint a vajat és sajtot ők akónak hívják. A cenzust pedig régi és törvényes szokásuk szerint három határidőben fizetik, éspedig Szt. György, Jakab és Mihály szentek ünnepei alkalmával. Ennek teljesítésében a következő a szokás: minden egyes falu ahány forintot az első terminus alkalmával — a cenzus értelmében — fizetni szokott, a másodikon annak a felét fizeti, a harmadikon ugyanannyit, mint az elsőben. Van pedig közöttük egy kapitány, akit maguk választanak („Habent autem inter se et eligunt Capitaneum unum ..."), aki minden járandóságukat, adójukat és a királyi dikát falvanként beszedi, majd az Egerhez tartozó várba beszállítja, és minden gondukat viseli. Mivel azonban nagyon távol esnek attól a bizonyos egri vártól s nehéz volna nekik télvíz idején a vár szükségletének megfelelően munkaszolgálatra készen állni, vagy a provizor bárminemű parancsára oda felmenni, ezért a Demeter ünnepétől 234