Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

hoz hasonlóan ezek nem tartoznak tizedeket adni, illetve fizetni, hanem helyette a maga rendje és szokása szerint akót kötelesek szolgáltatni." Minden jász falu a cenzusban meghatározott minden forint után évente tartozott adni 2 köböl búzát és 2 köböl árpát. Hasonlóképpen minden egyes forint után egy pint vajat és egy sajtot. (Vö. 5. sz. dokum. adatai.) — Ajándék címén (Muneralia) vágómarhát vagy az árát, darabonként 6 forintot. — Robotot (Servitia) nyáron, legtöbbször a parancsoltak szerint. — Kocsmálást (Educillatio): évente minden település tartozott a vár borából többnyire egy-két hordóval kimérni és értékével elszámolni, s őket terhelte a szállítás is. Az 1577. évi összeírás az offíciálisok járandóságát is feltüntette. A XVI. század közepétől az egri vár ellátásának, jövedelme begyűjtésének feladataiban fontos szerepet játszottak az offíciálisok, akiket lovagtisztek, lovagtiszttartók, gazdatisztek elnevezéssel illettek. Leginkább a vár jelentősebb tisztjei közül kerültek ki. A várhoz tartozó valamelyik faluban vagy falucsoportban (officiolátus) végezték megbízatásukat. Általában kint laktak a tiszttartóságban, fizetségül ezekben az években már a falvaktól járó jövedelem meghatározott részét kapták. Fizetésük arányában bizonyos számú lovas fegyverest kellett a vár védelméhez hadkészen tartaniuk. Kötelességük volt a települések, a jövedelmek védelme is.

7 1577-ben a Jászság és a Nagykunság két-két tiszttartóságból állt, a Kiskunság egy officiolátusba tartozott.

8 A jászkunok általában nehezen tűrték a közibük rendelt officiálisokat, akik haszonszerző túlkapásaikkal csak tovább fokozták terheiket. Többször panaszolták, hogy a „tisztek törvény és szokás elleni mennyiségben, különféle címek alatt pénz, gabona, élelmicikkek, borkimérés, vetést, fuvarozást adni, fizetni s szolgáltatni kényszeríttetnek."

9 Árokszállás 1577. évi adatfelvételében is olvasható: „az officialis egy újabb helyen, tetszése szerint méret ki [bort]." A panaszok nyomán többször szabályozták is a tisztek sokféle illetményét. A jászok és a kiskunok ezeket falvanként adták be, a nagykunok együttesen teljesítették. A bírságpénzek (Mulcta) beszedése is sok visszaélésre nyújtott lehetőséget, melyeket magyar részre szintén az offíciálisok hajtottak be.

10 Gyűjteményünkben három olyan forrás található, amely a töröknek fizetett adókról tartalmaz konkrét adatokat (5., 40., 42. sz. dokum.). Ezekből kitűnik, hogy a török is megkövetelte mindenből a magáét. Ez akkor is megállapítható, ha a legrészletesebb, az 1577. évi adatfelvétel is csak a legjelentősebb terhekről tájékoztat. Minden település fizette a kincstár részére a „császár adóját" és a szablyapénzt. Legtöbb falu cenzussal is tartozott a valamelyik közelebbi várban székelő földesúrnak, amelyet — a fenti két kötelezettséghez hasonlóan — házanként szedtek be. A települések a föld minden terményéből adtak tizedet, különböző ajándékok címén ökröt, disznót, sajtot, túrót, kenyeret, teljesítettek robotot, fizették a bírságokat, sokszor csak a török akara7

GYÁRFÁS I. 1885. 18-19. 8

HML XII. 3/a-ll. Liber 11. 317., 332., 352. 9

GYÁRFÁS 1.1885.64. °HML XII. 3/a-ll. Liber 11. 316-374. 184