Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

tától függően. Érdemesnek tartjuk megemlíteni, hogy az 1577-es összeírás Jászságra vonatkozó anyagában több törököt illető sérelem, panasz fordul elő, mint a kunsági adatokban, amelyekben viszont lényegesen gyakoribb az officiálisok visszaéléseivel kapcsolatos részlet.

11 A török a nemeseket is adóztatta. Erre vonatkozóan a Jászságból Kisérnél találunk adatokat, ahol azt is följegyezték, ,Jiogy nem képesek ennyi adót teljesíteni, mivel a cenzust és az adókat a halottak után is kell fizetniük." A török részről nehezedő terhek nagysága és sokrétűsége — miként a magyar adók és szolgáltatások súlyossága is — több település adatainak együttes vizsgálatával, összevetésével mutatkozik meg igazán. A részletezett összeírásban a török követeléseknél közvetlenül szembetűnik a pénzbeliek túlsúlya. Az adózással kapcsolatos XVI. századi dokumentumaink (1., 3—7., 10. sz.) — összeírás jellegüknél fogva — az adótételeken túl számos más információval is szolgálnak a népességről, a lakosság rétegződéséről, rámutatnak a gazdálkodás, az önkormányzati élet egyes mozzanataira, segítségükkel megítélhető a települések pusztulásának mértéke. Az összeírások együttesen pedig egy fél évszázad jelentős változásainak, főbb jellemzőinek feltárásához járulhatnak hozzá részletes, egymáshoz kapcsolódó adataikkal. Az összeírásokhoz legtöbbször a falvak bírái szolgáltatták az adatokat, akiknek legfontosabb kötelezettsége az adók beszedése és az azokkal történő elszámolás volt. Az évenként választott magyar („császári") bírák mellett legtöbb településen ún. „török bírákat" is választottak, akikkel a török hatóságok felé tartották a kapcsolatot. Azokon a településeken, ahol több címeres nemes (kapitány) élt, ott kapitányok bírója" is volt (Alsószentgyörgy, Apáti, Ladány). A következő nagyobb forráscsoporthoz a lakosság kontinuitásával összefüggő dokumentumok sorolhatók. Ilyenek a XVII. századi visszatelepüléssel kapcsolatos okmányok (11., 12. sz.) és a kutatott korban a Jászságban élő személyek nevét megőrző források. A tíznél több nevet tartalmazó iratok száma 10. XVI. századi közülük 4, ezekben 350 név fordul elő (3., 5., 9., 10. sz.), legtöbb az 1577. évi összeírásban: 282. A névanyag szempontjából legjelentősebb XVII. századi források száma 6, mintegy 150 névvel (13., 21., 30., 43., 45., 60. sz.).A 60 dokumentum összesen 502 jász lakos nevét rögzíti. A forrásgyűjtemény sajátossága, hogy anyagából 26 helyi hatóságoknál keletkezett irat, vagy a helyi elöljáróságok által továbbított magánlevél. A keletkezési hely alapján fontosabb csoportok még: 2-2 irat a királytól, ill. a magyar kamarától származik (17., 31-33.), 4 nádori (11., 12., 18., 59.), 3 vármegyei dokumentum (29., 42., 44.), 5 levelet a jászkun főtisztek írtak (13., 14., 24., 47., 51.). A jász iratok többsége Berényben keletkezett (17 db). A mezőváros a török időben lett valójában a jász települések központja s a magyar és török hatóságok előtt az „egész Jászság" érdekeinek képviselője. A dokumentumok között 10 olyan található, amelyekben Berény a „többi jász alattvaló" vagy „az egész Jászság Tanátsi és Lakosi" nevében lép föl. Az első ilyen iratunk 1587-ben keletkezett (8. sz.). A jász közösség véVö. SUGÁR István: Az egri vár püspöki falvainak urbáriális összeírása 1577-1579-ből, Archívum 11. (Szerk.: Kovács Béla) Eger, 1983. 103-142. 185