Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

Erlau, 19. März 1666. Ungarischsprachiges Schreiben des beylerbeyh von Erlau, Ibrahim, in welchem er alle Betreffenden davon in Kenntnis setzt, daß er Jászberény und ganz Jazygien die Verfolgung, Gefangennahme und Hinrichtung ungarischer Räuber und Diebe gestattete. Für ihren Tod dürfe kein Blutgeld verlangt werden. 114. Haszan hatvani kádi a jászberényieknek Hatvan, 1666. augusztus 12. Az ügy úgy áll, ahogy itt egybeszerkesztetett és összefoglaltatott; feljegyezte a leggyarlóbb szolga, Haszan, a hitharcok bástyájának, Hatvannak kádija, akinek bizodalma a Magasztosban és Magasságosban van. Nyerje el a bűnbocsánatot! A jelen irat kiállításának oka a következő: A kortársak és egyenrangúak büszkesége, Bektás aga kezeírásával nemes parancs érkezett. Nagyszerű tartalmában arra utasít minket, hogy az alábbi ügyet helyben vizsgáljuk ki. Az ügy a következő: Amikor Halmás

1 falu állatait a rabló gyaur katonák elhajtották, Berény és Gyöngyös lakosai a nyomukba szegődtek, az állatokat kiszabadították és visszaadták a halmásiaknak. Ezután a rablók újra megjelentek, és most Berény és Gyöngyös állatait hajtották el. „Mivel korábban megmentettük az állataitokat, a gyaur rablók a mieinket vitték el", mondták a herényiek, s most már ők hozták el és zárták be a halmásiak állatait, s amikor azok kérték tőlük, nem adták ki őket. Az utasításnak engedelmeskedve, a nevezett felügyelő tudomásával a herényieket a seriat törvényszéke elé idéztük, s a halmási lakosok jelenlétében megkérdeztük őket és vizsgálatot tartottunk. A herényiek a következőt válaszolták: „Amikor nemrégiben rabló katonák elhajtották az ő állataikat, hozzánk jöttek és azt mondták: 'Menjetek, szabadítsátok ki az állatainkat!' Mi pedig így válaszoltunk: 'Ha a gyaurok a saját földjükön fogták el és onnan vitték el őket, nem megyünk, mert bajt hoznak ránk.' A halmásiak becsaptak minket, mert azt állították: 'Nem a saját földjükről fogták és vitték el őket, hanem a mienkről. Menjetek hát el, és mentsétek ki a gyauroktól állatainkat. Ha emiatt tőlük vagy máshonnan pénzkárotok lenne vagy bármilyen baj érne titeket, károtokra kezességet vállalunk. Az az összeg, amit kiadtok, visszafizetendő adósságunk.' S minderről pecsétes iratot adtak .nekünk. Mi meg ennek alapján kiszabadítottuk állataikat, ezért azután a rabló katonák a mieinket hajtották el. Amikor a halmásiakkal együtt a gyaurokhoz mentünk és kértük vissza állatainkat, nem adták. így mondták: 'Korábban Halmás állatait mi a saját földünkön fogtuk be. Amikor elhajtottuk őket, ti a nyomunkba szegődtetek és kiszabadítottátok őket. Ezért nem adjuk vissza a tieiteket.' Végülis állatainkat a gyaur rablóktól kerek ötszáz gurusért váltottuk ki, s mivel a megállapodás úgy szólt, hogy ezt az összeget Halmás népe megtéríti nekünk, a falujukba mentünk. Amikor kértük az összeget, azt mondták: 'Mivel pillanatnyilag nincs pénzünk, amíg az összeget előteremtjük, fogjátok és vigyétek el azokat az állatainkat, amelyeket korábban kiszabadítottatok.' Mi pedig Halmás népének utasítására és engedélyével elvittük állataikat. Az ügyről kérdezzék meg a halmásiakat!" 127