Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

titeket. Mivel rendeletet kértetek tőlünk, ezt az iratot állítjuk ki és küldjük el. Ha ezután a rabok a városotokban juh, bárány és gabonanemű önkényes követelésével hatalmaskodnak rajtatok, az ilyeneket nevük és garnizonuk megjelölésével jelentsétek nekünk, akár Eger várából, akár Hatvanból, akár bármelyik más várból legyenek is. Az ilyeneket azután elfogjuk és garázdálkodásukért példásan megbüntetjük. így vegyétek tudomásul, s e rendeletünk szerint cselekedjetek! így parancsoltatott. Kelt az 1075. évi zi-1-káde havának 21. napján. A pecséten: Mehmed. A hátlapon magyarul: Anno 1665 die 6. May. Kis Szüs (?) hozta egri pasa levele, arrul való, hogy ha a rabok hatalmaskodnak, Egerben az pasának hírt adjonak. Erlau, 5. Juni 1665. Der beylerbeyi von Erlau, Mehmed, fordert die Bewohner von Jászberény auf, ihm mit Namen und Garnison die gefangenen Soldaten anzugeben, die ihnen Schafe, Lämmer, Lebensmittel und Korn abforderten und wegnahmen, damit er sie exemplarisch bestrafen könne. 111. Merhabazáde Abdullah hatvani kádi a jászberényieknek Hatvan, 1666. február 6-15. Mindaz, ami benne van, úgy van, amint benne van; lejegyezte a szegény Merhabazáde Abdullah hatvani kádi, akinek bizodalma a Magasztosban és Magasságosban van. Nyerje el a bűnbocsánatot! Ezen igaztartalmú irat kiállításának oka a következő: A bajai bírósági körzetbe tartozó Kalocsa falu lakosai közül Szabó Tamás, Sebők István, Tót Máté és Tót Iblis (!) a seriat törvényszéke előtt a hitharcok bástyájához, a jólvédett Hatvanhoz tartozó Berény falubeli Józsa Imre, Sebők Mátyás, Jász Ferenc és mások jelenlétében ellenük pert indítottak és a következőket mondták: ,,Egy évvel ezelőtt rabló katonák száz állatot vittek el a mieinkből. Ebből most harminckettőt a nevezett faluban találtunk meg. Az a kívánságunk, hogy [a jászberényieket] a bíróság kérdezze ki és ők az állatokat adják vissza." Megkérdeztük őket, s ők válaszukban a következőket mondták: „Az említett időpontban egy, a törvényszéktől most távollevő fogoly, Kódos István hozta a szóban forgó harminc állatot és két lovat városunkba, ahol Fazekas Tamásnak és Szerádzsa Mihálynak adta el őket, akik azokat megvásárolták. A falu többi lakosának erről egyáltalán nincs tudomása." Amikor az ügyről Fazekas Tamást és Szerádzsa Mátyást kérdeztük, így vallottak: „Valóban, az állatokat mi ketten vásároltuk a törvényszéktől távollevő Kódos István fogolytól, párját 23—23 ezüst gurusért." Mivel így nyilvánvalóvá vált és beigazolódott, hogy az ügyről a falu népének nincs tudomása, a felpereseket a pertől eltiltjuk. Ami történt, kérésükre megírtuk és az igénylők kezébe átadtuk. Kelt az 1076. év nagyszerű sábán havának első harmadában. 124