Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

Az ügy tanúi: Musztafa efendi hatíb — Ahmed aga miralaj — Mahmúd fárisz-aga — Haszan Cselebi vámos — Szulejmán Bese szerdár és mások a jelenlévők közül. A pecséten: Abdullah. A hátlapon magyarul: Anno 1666. Juha Imre bíróságában hatvani kadia hutsatja, arra való, hogy az várast az kalocsai marha mellől elvetette, az kit Fazekas és Szerencsen Mátyás megvettek volt. Hatvan, 6.—15. Februar 1666. Hüccet des kadis von Hatvan, Merhabazade Abdullah. Vier Einwohner der Stadt Kalocsa im kaza Baja strengen einen Prozeß gegen Jászberény an. Ein Jahr zuvor vertrieben ihnen Soldaten hundert Tiere, nun fanden sie zweiunddreißig von ihnen in Jászberény. Wegen diesen führen sie Anklage gegen die Vertreter der Stadt, die aussagen, zwei Einwohner der Stadt hätten die Tiere einem Gefangenen abgekauft und 23 sim gurus für das Paar bezahlt — was die beiden Einwohner auch selbst bezeugten. Da die Einwohnerschaft der Stadt in dieser Sache unschuldig ist, weist das Gericht die Anklage der Leute aus Kalocsa zurück. 112. Merhabazade Abdullah hatvani kádi a jászberényieknek Hatvan, 1666. február 6-15. Az ügy úgy áll, ahogy itt elmondatik; lejegyezte a szegény Merhabazade Abdullah hatvani kádi, akinek bizodalma a Magasztosban és Magasságosban van. Nyerje el a bűnbocsánatot! Ezen igaztartalmú irat kiállításának oka a következő: A bajai bírósági körzetbe tartozó Kalocsa falu lakosai közül Sebők István, Szabó Tamás, Tót György, másik Tót György, Tót Máté és Tót Farkas a tiszteletet érdemlő, nemes seriat törvényszéke előtt a hitharcok bástyájához, a jólvédett Hatvanhoz tartozó Berény falubeli Fazekas Tamás és Szerádzsa Mátyás, ezen végzés birtokosainak jelenlétében önként a következőket adták elő: „Ezelőtt egy évvel a tulajdonunkat képező állatok közül száz elveszett. Közülük most húszat a nevezetteknél találtunk meg. Emiatt sok viszály és erős ellenségeskedés támadt közöttünk. A helyzet az, hogy békéltetők olyan egyezséget közvetítenek közöttünk, hogy Sebők István tíz állatáért tíz lovat, Szabó Tamás három állatáért két ökröt és egy lovat, Tót György, a másik Tót György, Tót Iblis (!), Tót Máté és Tót Farkas pedig hét állatukért hetven ezüst gurust kapjanak. Mi ezt az egyezséget elfogadtuk, a feltételét képező összeget és állatokat teljesen és hiánytalanul átvettük tőlük, s őket kötelezettségük alól felmentettük. Ha mostantól ebben az ügyben akár személyesen, akár képviselet útján viszályt kezdenénk, a kegyes bírák előtt ne találjunk meghallgatásra." így a két fél előtt elrendeljük a békességet és felmentést. Ami történt, kérésükre megírtuk és kezükbe átadtuk. Kelt az 1076. év nagyszerű sábán havának első harmadában. 125