Szabó Ferenc: Öcsöd története dokumentumokban 1715-1960 - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 10. (Szolnok, 1987)
I A felszabadulás után néhány évig a magánkereskedők uralták a község kereskedelmét, de 1949-től számuk gyorsan csökkent. 1952-ben már csak 18 volt belőlük. A tartalmi változást az 1945 augusztusában létrejött Öcsödi Földművesszövetkezet képviselte, amely 1947-től gabona- és terményfelvásárlással, 1948-tól pedig állatfelvásárlással is foglalkozott. 1948 nyarán fuzionált a Hangyával. A földművesszövetkezetnek az első években közel ezer, 1949-ben 1268, 1958-ban 2724 tagja yolt. 1952-ben egyesült a mesterszállási szövetkezettel. 1956-tól 1962 végéig Öcsödi Földművesszövetkezet, 1963-tól Öcsöd és Környéke Földművesszövetkezet volt a neve. A helyi takarékszövetkezet 1958-ban alakult meg. 155 9. A művelődés fejlődése Öcsöd művelődésében egészen az iskolák 1948-ban bekövetkezett államosításáig — változó formákban és intenzitással — a református egyházközség játszott meghatározó szerepet. A lakosság túlnyomó többsége református volt (még 1930-ban is 89 %-a). Az 1715-ben újraalapított egyházközség az első kezdetlegesebb templom után már 1763-ban tartósabb épületet akart emelni, 156 de erre csak 1784-ben kapott engedélyt. A ma is fennálló műemlék templom hajója 1784-ben, galériás homlokzati tornya 1804-ben épült. 1856ban felújították. 1857. december 29-én leégett, de hamarosan helyrehozták. 157 A református egyház kezében a befolyó egyházi jövedelmek igen jelentős részét felhasználó iskolák hálózata a lakosság számát követve bővült. 1721ben nemes Pápai István volt a tanító, de az iskola valószínűleg már 1715 —1716-ban megszervezésre került. (Feltételezések szerint az 1620-as évekbeli visszatelepülési kísérlet idején is volt tanítás Öcsödön. 158 ) Mint láttuk, az 1744 óta működő Szász János öcsödi tanítót az 1753. évi parasztmozgalmak támogatása miatt zárták ^be. 1772-ben külön fiú- és külön leány tanítóról beszél a megyei jelentés: Árva Jánoshoz 90 fiú, Csatári Dánielhez 57 leány járt. Mindkét tanítót a község és az egyház közösen fizette. 159 1800 körül már öt tanítója volt a településnek, az iskolát irányító rektor latint is tanított (1824-ig). 1827-ben 3 fiútanító elé 216 gyerek, 2 leánytanító elé 185 tanuló járt, 160 ami jobb arányt mutat, mint az 1850-es évek elején iskolát látogató 252 fiú és 190 leány számából kiderül. 161 (Az 1860-as évek elején a tanköteles korú öcsödi fiúk 37 %-a és a lányok 48 %-a nem járt az iskolába. Ez az arány rosszabb volt a környékbelieknél. 162 ) Az Eötvös-féle 1868. évi népoktatási törvény után a népiskolák és a tanítók száma is gyarapodott a községben, a tanítók képzettsége magasabb szintű lett. A megélhetés gondjai, a tanyai lakosság megszaporodása és szemléleti okok miatt az iskolába járás elsősorban októbertől márciusig tartott, a gyerekeket dolgoztatták a szülők. Az iskolák fejlesztésének két jelentős szakasza rajzolható ki a felszabadulásig: Az egyik a századforduló tájáig tartott. A tantermek száma a belterületen nyolcra nőtt (7 református és 1877 óta egy zsidó tanítóval), a tanyavilágban pedig 1876—1912 között négy egytanítós iskola létesült (Körösöntúli, Veresegyházi, Gödénylaposi, Bábockai iskola). 1898 óta iparos tanonciskola is volt. Az első óvodát 1895-ben szervezték meg. 163 A másik szakasz az ún. Klebelsberg-program keretében 1925—1928 között épült három belterületi tanteremben öltött testet. 1928-tól 27
