Szabó Ferenc: Öcsöd története dokumentumokban 1715-1960 - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 10. (Szolnok, 1987)

utolsó harmadától az uradalmi juhtartás erősödött meg, néhány birkát azonban minden tanya körül tartottak a parasztgazdaságok is. Az utóbbi időkben a termelőszövetkezetek is foglalkoztak a juhászattal, az arra alkalmas területeket kihasználva. 8. Az ipar és a kereskedelem története A község ipara a mezőgazdasági termeléssel szoros kapcsolatban, a helybeli szükségletek vonzatában fejlődhetett. Az első kézműiparosokról 1744-ből vannak adataink. Számuk ekkor három volt.

130 1754-ben csak két iparost jegyeztek föl.

131 A lakosság számának gyarapodása és a földművelés előtérbe kerülése következtében 1773-ban 20, 1794-ben 19 kézműves élt Öcsödön.

132 Az 1828. évi országos összeírásban 35 helybeli iparos szerepel, akik közül egész esztendőben munkája volt mintegy negyven százaléknak, a többi csak az év egy részében foglalkozott iparral, amellett az agrártermelésben talált keresetet.

133 Az 1830 végén kapott engedély alapján 1831-ben alakult meg a község első céhe: a kovács, kerékgyártó, lakatos és asztalos céh, mindössze 18 körüli létszámmal.

134 A többi öcsödi iparos a közelebbi nagyobb települések céheinek volt a tagja (Mezőtúr, Szarvas, Kunszentmárton). Számosan voltak a céhen kívüli kontárok, akiket 1850-től kezdve hivatalosan is megtűrtek. A céhek 1872-ben törvényben kimondott megszüntetéséig még egy ács és molnár céh is létrejött Öcsödön. A céheket felváltó ipartársulatokból (1873ban) a községben kettő alakult: a kisebb létszámú ács és molnár ipartársulat, valamint az összes többi szakmát egyesítő ipartársulat.

135 A szabadversenyes kapitalizmus időszakának kézműiparosait — az ipartársulatok megszűnésével — az 1893-ban alakult, s akkor 130 taggal, azaz önálló iparengedélyessel rendelkező Öcsödi Ipartestület fogta össze érdekvédelmi szervezetként.

136 A századvégig elért kisipari fejlődés Öcsöd egész történetében a csúcsot jelentette. Hátterében a paraszti gazdálkodás megerősödése, az 1876 óta tartott öcsödi, továbbá a szarvasi, mezőtúri, szentesi, kunszentmártoni vásárok

137 és a hetipiacok forgalma állt. 1900-ban 180 önálló iparos, 212 segéd és munkás, 33 tanonc és 14 szolga dolgozott az öcsödi kisiparban; az iparból élő eltartottak száma 714 volt. A mesterek közül segéd nélkül dolgozott 128, egy segéddel 43, két segéddel 16, 3—5 segéddel 6, hatnál több alkalmazottal 2. A legnépesebb iparágak: 40 kovácsmester, 24 asztalos, 31 ács, 54 cipész és csizmadia, 33 szabó.

138 A századforduló után, jórészt a gyári termékek térhódítása miatt, az öcsödi kisipar visszaesett. Az iparos mesterek száma 1924-ben 115, 1927-ben 139, 1928-ban 130, 1934-ben 151 volt az ipartestületben.

139 Az 1930. évi népszámlálás 163 önálló iparost és azoknál összesen 218 főnyi segédszemélyzetet (176 segédet, 26 tanoncot) tüntet fel. Az önálló iparosok közül 115 egyedül, 46 pedig egy-két segéddel dolgozott. Három vagy annál több segédje csak öt mesternek volt.

140 A gépi ipar legelső hírnökei Öcsödön a malmokban használt gőzgépek (1885-ben 2, 1901-ben 3 db). A malmok a jó minőségű gabona megőrlésére már a 18. században jelen voltak; 1794-ben 7, 1816-ban 9, 1850-ben 20 szárazmalom volt a községben.

141 Az őket kiszorító kisebb gőzmalmok majd motormalmok közül az 1911-ben alapított Kulik-malom emelkedett ki. Ez 25