Szabó Ferenc: Öcsöd története dokumentumokban 1715-1960 - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 10. (Szolnok, 1987)
A táblázat folytatása Év szarvasmarha ló sertés juh (db) 1943 1643 1358 3 696 1601 1945 március 722 519 1066 851 1957 március 1606 771 4 684 1933 ebből tsz 161 65 362 1028 1960 március 1678 665 6 685 3 373 ebből tsz 721 273 1449 2 616 1962 1869 415 7 817 3 157 A község a táj egyik legismertebb állattartó települése volt. A juh- és sertésállomány tekintetében az egy családra eső állatmennyiség (15,4 db juh, 4,3 db sertés, 5,1 db szarvasmarha, 1,8 db ló) 1725-ben Békés megyében Öcsödön volt a legmagasabb. 126 A szarvasmarha mint állatvagy on és igaerő a reformkor tájáig játszott nagy szerepet (a gulya számára a saját határbeli legelő kicsiny volt, így esetenként távolabbi legelőket is bérbe vett a község, az 1780-as években pl. a csejti pusztát, 1808-ban az ecsegi pusztát 127 ). A tejhaszon a múlt század utolsó harmadától vált fontosabbá, a családi fogyasztáson túlmenően. A szarvasmarha-állományon belüli fajtaváltás Öcsödön megkésve zajlott le: 1895-ben a pirostarka fajtából mindössze 8 darabot, 1911-ben 689 darabot írtak össze, a szürke magyar fajta 1920 előtt került kisebbségbe. 1935-ben az állomány közel 90 %-a a tejhaszonvételt biztosító pirostarka fajtához tartozott. Az öcsödi közlegelő felosztása 1865-ben történt meg. 128 Ezt követően a marhatartásban és a sertéstartásban az istállózás, a szántóföldi szemes- és zöldtakarmány termesztésére alapozott tartás, a szénanyerés lehetőségeinek kihasználása, a tanyák körüli legeltetés vált uralkodóvá. A lóállomány gyarapodásának lépcsőfokai a szántóföldi termeléssel, a tanyák megszaporodásával voltak szoros kapcsolatban. Az igavonó ökrök a parasztgazdaságokban a 18. század derekára már kisebbségbe kerültek a lovakkal szemben (1744: 130 igásökör, 335 ló; 1794: 270 jármos ökör, 440 igásló; 1850:168 jármos ökör, 870 hámos ló). A lovak vonóerejével folytatott földművelés és közlekedés arányai az 1940-es évektől csökkentek mind jelentősebben, a motorizáció következtében. A sertéstartást egyfelől az étkezési önellátás, másfelől az értékesítési lehetőségek kibontakozása mozdította elő, a kukoricatermesztés megerősödésével együtt. A századvégi és a II. világháború alatti magas sertéslétszámot a nagyüzemi szocialista gazdaságok létrejötte után a háztáji állomány révén szárnyalta túl a község. A minőséget biztosító fajtaváltás (zsírsertések helyett hússertések) évtizedek alatt zajlott le. A juhtartásban Öcsöd megelőzte a környéket. Részint már a 18. század közepén is magas létszámmal, másfelől a komoly bevételt biztosító, rendszeres gyapjúeladással. (1838 őszén pl. 131 helybeli juhosgazda 6984 font gyapjút adott át a pesti kereskedőknek, 8380 forint értékben. 129 ) A múlt század 24
