Urbán László: A tömegszervezetek részvétele a szövetkezetpolitika Szolnok megyei végrehajtásában 1948-1951 - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 9. (Szolnok, 1987)

vetkezeti csoportok példájának, eredményeinek propagálását, agitációs érvként való hasznosítását. Az 1948 őszén létrejött közös gazdálkodást kezdő társulások felülvizsgálata során feltáruló gazdasági és politikai hiányosságok megmutatták, hogy a termelőszövetkezeti csoportok teljes köre nem válhat rövid időn belül a kívülálló paraszti tömegekre vonzóerőt gyakorló gazdasággá. A termelőszövetkezés előnyeinek bemutatására ezért a csoportok egy részének kiemelten kezelését határozták el a szövetkezeti mozgalom irányítói. Az MDP KV Mezőgazdasági és Szövetkezetpolitikai Bizottságának 1949. január 21-i ülésén, amikor az első 103 - még 1948 decemberében felülvizsgált — termelőszövetkezeti csoport helyzetéről szóló beszámolót megvitatták, már a mintakörzetek létrehozásáról szóló javaslat beterjesztésére is sor került. „A mintakörzeteket abból a célból emeljük ki, hogy az ország egyes körzeteit, járásait a dolgozó parasztság mintaképeivé, példáivá fejlesszük ki és ezekben a mintakörzetekben a szocializmus alapjait gyorsabban rakjuk le, s ezen belül elsősorban fokozottabb mértékben gépesítsünk" — hangoztatta az indoklás.

109 Egy-egy mintakörzet kialakítását tervezték az Alföldön és a Dunántúlon. Az alföldi mintakörzet Szolnok megye tiszántúli részére esett, magában foglalta a Tiszai alsó, Tiszai közép és a Tiszai felső járásokat, valamint Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr és Túrkeve városokat. A kijelölés alapjául szolgált, hogy a terület „éghajlati, talaj, termelési viszonyai az Alföld jelentős részével egyeznek", továbbá, hogy „vasúton, műúton jól megközelíthető". Emellett a termelés színvonala (terméshozamok és állatsűrűség alapján) általában alacsonyabb volt az alföldi átlagnál. A mintakörzetben elsősorban a mezőgazdaság szocialista szektorának fejlesztését tervezték. Ez értelemszerűen magában foglalta azt is, hogy a kollektivizálásnak és a termelőcsoportok gazdasági megszilárdításának is gyorsabban kell itt megtörténnie. Az MDP KV Mezőgazdasági és Szövetkezetpolitikai Bizottságának február 14-i ülésére már konkrét tervek készültek a tiszántúli mintakörzet 1949. évi fejlesztéséről, többek között a termelőszövetkezeti csoportokról is. A körzetre vonatkozóan a meglevő 48 tszcs 3.006 kh-as összterületének 19.00 kh-ra (átlag 400 kh-ra) emelését, továbbá 40—50 új (átlag 120 kh-as) csoport megszervezését, tehát összességében a termelőszövetkezeti szektorhoz tartozó területnek kb. 25.000 kh-ra történő növelését — több mint nyolcszorosára bővítését — irányozták elő. A gazdasági fejlesztés fő irányát a rizs- és öntözéses takarmánytermelésben, valamint a kukorica- és ipari növény termelésben, továbbá az állattenyésztés szerepének növelésében jelölték meg.

110 Április 16-án a tiszántúli mintakörzet 1949. évi tervének újabb változata került az MDP KV Mezőgazdasági és Szövetkezeti Bizottsága elé. Ekkor már 60 termelőcsoport volt a körzetben 3.700 kh területtel. Az év végéig elérendő területnagyságot továbbra is 25.000 kh-ban jelölték meg, amit az egyéni művelésben maradt földek bevitelével, új tagok belépésével, új tszcs-k szervezésével, tagosítással és kulákföldek átadásával kívántak elérni. Az új terwariáns konkretizálta az állatállomány fejlesztésének előirányzatait is. Eszerint a közös jószágok számát az egyes fajokból nyolc-tízszeresére 109

SZOT KL MEDOSZ 1949 - 70. 110

Uo. 1949 -71. 62