Urbán László: A tömegszervezetek részvétele a szövetkezetpolitika Szolnok megyei végrehajtásában 1948-1951 - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 9. (Szolnok, 1987)

sított a szegényparaszti szövetkezés számára a juttatott földek fel nem osztható vagyontárgyainak hasznosítása céljából. Megjelenése a szegényparasztok ezrei számára teremtett lehetőséget az önálló gazdálkodás segítését szolgáló szövetkezetek létrehozására. A nagybirtokokról származó vagyontárgyak kezelésére történt szövetkezés lényegében három forrásból táplálkozott. Egyrészt azokból a társas művelési kezdeményekből, amelyeket a földosztást megelőzve vagy azt közvetlenül követőleg valósítottak meg az érintett területek várományosai, illetve újdonsült tulajdonosai a szántás-vetés együttes elvégzésével. Másrészt nagyjából a földosztással egy időben kiszélesedő, indíttatásában alapvetően közellátási jellegű újtípusú népi szövetkezeti mozgalomból, melynek résztvevői közül sokan lettek újgazdákká, s melynek vezetői, támogatói ugyanazon politikai erők voltak, amelyek a földreform élharcosaiként is tevékenykedtek. A harmadik forrás a közvetlenül a földreform rendelet előírásai alapján a földigénylő bizottságok által történt szövetkezetszervezés volt. A demokratikus agrárszövetkezeti mozgalom első, 1945 Őszéig tartó szakaszának fő jellemzője volt, hogy időszakában a már létrejött újgazda szövetkezetek működése nélkülözte a központi szabályozást. A földreformrendeletben és annak végrehajtási rendeleteiben helyt kapott szövetkezeti vonatkozású útmutatások a megalakítás előírásán túl nem intézkedtek a nagyibrtokról származó javak hasznosítására létrejövő szövetkezetek ügyében. A földosztást elrendelő jogszabály az általa megjelölt szövetkezetek kérdésének részletes rendezését egy később kiadandó miniszteri rendelet hatáskörébe utalta, amely ténylegesen csak félesztendő múltán látott napvilágot. A földhözjuttatottak szövetkezeti mozgalmának kibontakozása során 1945 nyarán-őszén létrehozott társulások elnevezésüket és a célul kitűzött gazdasági tevékenység területeit tekintve igen színes képet mutattak, a helyi feltételektől függően. A legfontosabb tennivalók jellegéből adódóan azonban ezzel együtt is kialakultak a szövetkezeti működés fő irányai. A helyi tényezők által szabályozott újgazda szövetkezetalapítási hullám lényegében három „egymástól nem minden téren elhatárolható, sőt egymáshoz éppen a legközvetlenebbül kapcsolódó" szövetkezeti típust eredményezett, nevezetesen az egyszerű gép-, illetve szeszfőzdéi szövetkezetet, a földreformrendeletben meghatározott javak hasznosítása mellett több-kevesebb beszerző-, értékesítő és fogyasztási funkciókat is tervbe vevő szövetkezeteket, valamint a közvetlenül a termelésre koncentráló közösen szántó, vető, táblás művelési kísérleteket.

12 A földhözjuttatottak szövetkezeteinek egységes működési rendjét az 1945. szeptember 18-án kiadott 131.000/1945. FM sz. rendelet határozta meg, amely a földművesszövetkezetekről szólt. Ez a jogszabály azt tükrözi, hogy a felszabadulást követő években falun „a gazdasági körülményeket tekintve a szövetkezeti kérdés a kisparaszti gazdaságok termelése fejlesztésének alárendelt kérdés volt."

13 A rendelet

14 előírta, hogy minden olyan községben, ahol a földreformrendelet alapján szövetkezeti kezelésbe veendő rizstelep vagy mezőgazdasági ipari üzem van, továbbá ahol a földreform 12

Vö.: SZAKÁCS S. 1976. 7-8. 13

BORSIE. 1964. 37-39. 14

131.000/1945 FM számú rendelet, Magyar Közlöny 1945. szeptember 18. 12