Vincze Sándor: Az iskolareform hatása a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnáziumban 1958-1973 - Levéltári Füzetek 5. (Szolnok, 1978)
- amely a lánykolléglum kialakításának szükségességéhez vezetett - egy gyorsabb lányosodási időszak, amikor a lányok száma 130-ról 283-ra /2,18-szorosára/, a másik 1968/69 - 1973/7** között, amikor a lányok száma 3l6-ról 46l-re /l,*í6-szorosára/ növekedett. A két lányosodási időszakot a növényvédő-gépész szaközépiskola beiskolázási időszaka választotta el, mely stagnálóvá tudta tenni a lány-fiu arány további eltolódásét. Az 1969/70-es tanévtől kezdve pedig a fiútanulókat gyűjtő szakközépiskolai osztály helyett is lányokat vonzó párhuzamos közgazdasági osztály indult meg, ami erősítette ezt a folyamatot.» /188/ Mindezt a 16-I7-I8. számú ábrák világosabban tüntetik fel, s a ,1.6. ábrán az is jól megfigyelhető, hogy valóban milyen szerepet töltött be e folyamat előrehaladásában az iskola szerkezetének változása. Az 1966/67-68 tanév után teljesen egyértelműen osökkenővé vált a fiútanulók aránya /l7» ábra/, amit alapjában véve előbb a közgazdaságis osztályok felfejlődése, utóbb a növényvédő-gépész osztályoknak is közgazdaságival történő felváltása idézett elő /l6. ábra/. A gimnáziumban a mélypontot abszolút számban az 1968/69-es, arányszámban az 1965/66-os tanév jelentette a fiuk szempontjából. /l6. és 18. ábra/ A l6. ábrán az is jól megfigyelhető, hogy a növényvédő-gépész szakközépiskola felfutása idején ugrásszerűen lecsökkent, kifutása után emelkedett a gimnáziumi /és közgazdaságis/ fiu tanulók száma. Ugyanezt mutatja /az 1968/69-es tanévtől/ arányszámban a 18. ábra. E tény szemléletesen utal arra, hogy a növényvédő-gépész szakközépiskola bázisát egyrészt többnyire távolról jött fiukollégisták, másrészt az a helybeli és bejáró tanulóbázis alkotta, amire a gimnázium is támaszkodott volna. 2.5. A tanulási körülmények szerinti összetétel változásai Helybeli tanulóink száma az 1964/65-ös tanévig monoton emelkedett; 1964/65 - 1968/69 között tendenciózusan nem változott;majd 1973/7^-ig monoton csökkent. Arányában 1968/69-ig stagnált, majd ettől kezdve rohamosan csökkent /53,9 #-ról 3k t k #-ra/. /25-26. ábrák/ A kollégisták száma az 1962/63 - 1963/64-es években - a nagy fejlesztések idején - nőtt jelentősen. A kialakult zsúfoltságot tartósítani nem lehetett, bővítésre nem került sor, ezért 197l/72-től napjainkig tartó csökkentés indult meg, mely még tovább tart /120 főig/. Részarányuk 1958/59-től 196l/62-ig csökkent; a nagy fejlesztések közelítőleg visszaállították az 1958/59-es arányt; ez stagnált 1968/69-ig; majd monoton ősökként 1973/7^-ig. Az albérletesek, externisták száma és aránya lényegesen az 1968/69-es tanév után növekedett meglehetős monotonitással. Ebben lényeges tényező volt, hogy 1969/70-től a növényvédő-gépész szakközépiskola helyett belépett második közgazdaságis osztály növelte a vidéki vonzást; továbbá 1970/71-től ugyanilyen szerepet töltöttek be a szakosított gimnáziumi osztályok is. Ezekbe az osztályokba való felvételért a hátrányosabb körülményeket is vállalták a tanulók és szüleik. A bejárók száma 1965/66 - 1967/68-ig az iskolalétszám növekedésének megfelelően változott; részarányuk csupán bizonyos statisztikai ingadozást mutatott. Az 1968/69-es tanévben volt a vizsgált időszakban számban és arányban a legkevesebb bejáró; majd számuk és arányuk egyaránt monoton nőtt napjainkig. Az utóbbi változás irányított volt, mivel Így kellett pótolni a fokozatosan szűkülő helybeli és kollégista tanulói bázist. Az iskola tehát megnövekedett tanuló létszáma és a gimnáziumi profil szintentartása, továbbá a közgazdasági osztályok iránti fokozott érdeklődés kielégítése érdekében kénytelen volt 1969/70től hátrányos körülmények között dolgozó tanulói rétegét növelni /bejárók,- externisták, albérletesek/, s szakközépiskolai vonatkozásban az adott kollégiumi kapaoitás által diktált meglehetősen deformált területi beiskolázást eszközölni.
