Vincze Sándor: Az iskolareform hatása a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnáziumban 1958-1973 - Levéltári Füzetek 5. (Szolnok, 1978)
- kl Ugyanez volt a jellemzője megyénk középiskolai struktúrája változásának is. Sőt megyei vonatkozásban a gimnáziumi tanulók számának növekedése két évvel tovább tartott /az 1965/66os tanévig/ mint iskolánkban. A megyeitől eltérő sajátságunk volt még., hogy nálunk a gimnáziumi' tanulólétszám stagnálása állt be az 1967/68-as tanévtől, mig megyei vonatkozásban a gimnáziumi tanulólétszám csökkenése még ma is tart. Bonyolította iskolánk fejlődési folyamatát az 1964/65-ös tanévtől kialakult hármas iskolafunkoió, amely az 197l/72-es tanévig volt jellemzője szerkezeti összetételünknek. Szakosított gimnáziumi osztály a megyeihez képest csak 6 éves késéssel jött létre iskolánkban. Az 1973/7^-es tanévre beállt a különböző tipusu osztályok egyensúlya az iskolában, mivel 4 általános tantervű gimnáziumi, k szakosított tantervű gimnáziumi, k számviteli-gazdálkodási közgazdasági, k igazgatási-ügyviteli közgazdasági osztály kezdte meg működését. 2.3. A tanulóifjúság szociális összetételének változása Az uj k osztályos gimnázium kialakulásával egyidejűleg jöttek először jelentős számban és arányban munkás-paraszt gyermekek a középiskolákba. Iskolánkban az ellenforradalom előtti utolsó tanévre különösen magasra emelkedett az arányuk « /65,6 #-ra; lásd: 22. számú táblázat/. Ezt az értékét újra osak a 60-as évek elejére érte el, s ilyen magas arányszámuk az 1966/6768-as években is. A gimnáziumban ezt követően csökkenés indult meg arányukban, s 1969/70-ben 58,5 $-os mélypont alakult ki. A növényvédő-gépész szakközépiskolában arányuk átlagosan véve magasabb volt mint a gimnáziumban; ám ugyanez a tanév itt is mélypontot jelentett. A közgazdasági szakközépiskolában megindulásától kezdve egyre nőtt a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya. Ennek ellenére is az 1969/70-es tanévre az összlskolai tanulólétszámban is arányminimum alakult ki az előbb emiitett két iskolatípus szinkron-minimuma folytán. E tanévtől kezdve mindhárom iskolatípusban növekvő aránytendoncia vált uralkodóvá, ami különösen erőteljessé tette az össz-iskolai tanulólétszámban is az ugyanilyen értelmű változást. /Lásd: 36. ábra./ Az 1973/7^-es tanévben gimnazistáink 6l,5 $-a, szakközépiskolásaink 90,2 #-a, együtt tanulóink 76,8 #-a volt fizikai dolgpzó gyermeke, /A megfelelő megyei adatok ugyanekkor: 59,2 #, 71,0 56, illetve együtt: 65,1 %./ Adataink a megyei összesnél főleg szakközépiskolai vonatkozásban magasabbak lényegesen. Sajnos az a jelenség iskolánkban is minden erőfeszítés ellenére mutatkozik, hogy a fizikai dolgozó szülők sokkal szivesebben adják szakközépiskolába gyermeküket. E negatívum ellenére /melynek megváltoztatása ma szinte lehetetlennek tűnik/ a 36. ábra egészében az utóbbi évek egyértelműen kedvező tendenciáját mutatja ebben a vonatkozásban. 2 «' + « A 3,ányok számának és arányának növekedése Az iskola tanulólétszáma nemek szerinti Összetételének változását az iskola távozó igazgatója az általa tartott utolsó nevelési értekezleten elemezte: "Végbement az iskola tanulólétszámában egy reőteljes feminizálódás is a vizsgált időszakban, amit az fejez ki, hogy az iskola lánytanulóinak száma ez alatt 130-ról 46l-re, 3,55szörösére, fiútanulóinak száma 157-ről 96-ra /0,611-szeresére/, a lányok aránya az iskola összes tanulólétszámában ^5,3 #-ról 82,8 %-ára változott. Mindezt nem lehet elválasztani az iskolaszerkezet átalakulási folyamatától, de a környék Iskoláztatási feltételei átalakulásától sem /türkével szakközépiskola kialakulása!/. Ezt egyébként az is mutatja, hogy a lányosódás1 folyamatnak két jelentős szakasza volt. Az első 1958/59 és 1962/63 között
