Vincze Sándor: Az iskolareform hatása a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnáziumban 1958-1973 - Levéltári Füzetek 5. (Szolnok, 1978)
Az utóbbi mondatban levő megállapítás közelebb áll iskolánk /l6l/, /163/, /lók/ alatt felvetett gondjaihoz mint a gimnáziumi alapdokumentumok érvényesülését elemző összegezés /173/ alatt idézett megállapítása. Az oktatáspolitikai párthatározat is megerősítette a kollégiumok fejlesztésének fontosságát: "Tovább kell fejlesztenünk a kollégiumi hálózatot, és a kollégiumokba mindenekelőtt a fizikai dolgozók elméletigényesebb pályák tekintetében tehetséges gyermekeit kell elhelyezni." /179/ Azt is nyilvánvalóvá teszi - ami egyébként a nemzetközi fejlődés tendenoiáinak ismeretéből is adódik -, hogy olyan hosszú ideig stabil középiskolatipusban a jövőben nem lehet gondolkodnunk, mint amit pl. a mi gimnáziumunk is megélt. "Meg kell vizsgálni, hogy hosszabb távon milyen legyen a középfokú oktatás struktúrája." /l80/ - mondja a határozat is. Mindez indokolttá teszi, hogy az iskola jövőjével való tudatos és megalapozott foglalkozás,az ehhez kapcsolódó tervezés lehet ma inkább stabil feladat. Ezért is oly óvatos fogalmazásu /-ISO/, s ezért nyert említést /l58/-nél az adottságainkhoz esetlegesen legjobban illeszkedő jövőbeni középiskola modellje. Az óvatosság a "stabil" jelző használatában igen indokolt. Hiszen az 1958-196l-ben feltárt középiskolai gondok egy része ma is megvan, s azokat talán osak a párthatározat elvi iránymutatásának következetes hosszabb távra vonatkozó kimunkálása oldja majd meg. "A szakképzés másik tipusa a szakközépiskola. Az oktatási reform előkészítése során ezt az iskolatípust sok kritika érte. Ugy tűnik, hogy létrehozásakor nem elemezték elég mélyrehatóan, hogy melyek azok a szakmák, amelyek a jövőben elsősorban igénylik a középiskolai jellegű szakmai képzést. Kialakult olyan szakmai közvélemény is, hogy a létrehozott szakközépiskolák egy része sem középiskolának, sem szakmunkásképző intézménynek nem felel meg. Mindez összefüggésben van azzal, hogy a szakközépiskola célját, szerepét, az ezen iskolatípussal szemben támasztott gyakorlati követelményeket eddig nem sikerült tudományos alapossággal meghatározni. A középfokú oktatás tradicionális, általános műveltséget adó formája, a gimnázium sem 1télhető meg egyértelműen pozitívan. A gimnázium egyszerre vált a legcéltudatosabb, a leghatározottabb és egyben a legbizonytalanabb, minden elképzelés nélküli fiatalok iskolájává. Jelenleg a gimnáziumban egyrészt kiváló képességű fiatalok tanulnak, akik számára ez a forma a felsőfokú továbbtanulásra való előkészítést biztosítja. Másrészt viszont a_,gyengébb képességűek számára ez az iskolatípus zsákutoát jelent, mivel a tovább nem tanuló érettségizettek szakképzetlen munkaerőként osak a legegyszerűbb fizikai vagy szellemi munkára alkalmasak, q ml szubjektive életpályájuk törését jelenti számukra." /I8l/ Nem nehéz észrevenni, hogy /l8l/ alatt is szerepel az a két fő gond, ami /l0/-ben is lényegi problémaként fordul elő. Mindkét középiskolai típusnak ma is van tehát sajátos gondja, amely - ugy tűnik - osak perspektivikusan az alsóbb évfolyamokon az integrációs tendenciák kibontakozásával, az általános képzés, szakképzés időrendi elrendezés kialakításával fog majd érdemben oldódni. "Az 196l-es reform legnagyobb tévedése éppen az volt, hogy a középfokú képzés általánossá tételét az integrációs folyamat nélkül, konkrét képzési funkciókat szolgáló iskolatípusokkal vélte megvalósíthatónak. Nyilvánvaló, hogy bármely típusba iskolázzuk is be a leendő szakképzetlen dolgozók tömegét, az felborítja az adott tipus egyensúlyát, lehetetlenné válik, hogy alapvető funkoiójét ellássa. Funkciózavar és a társadalmi szükségletektől való
