Vincze Sándor: Az iskolareform hatása a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnáziumban 1958-1973 - Levéltári Füzetek 5. (Szolnok, 1978)

"A mult évben /l970. ossén - a szerző megjegyzése/ iskolánkban felmértük tanulóink továbbtanulási motivációját. Gimnáziumi olső osztályosaink igán magas ^-ban /87 %/ még továbbtanulásra számítanak. Negyedik osztályra azonban a csökkenő tanulmányi eredmények roalitásra szorító hatása alatt oz a szám mintegy ^6-48 $-ra csökken. Majdnem kO #-ra tehető ezek szerint /nálunk!/ azoknak a száma, akik módosítani kényszerülnek a gimnáziumi továbbtanulással kapcsolatos elképzeléseiket. Komolyabban kellene foglalkozni ennek a kO $>nak a további sorsával. Az emeltszintű szakmunkásképzés biztosítja a középiskola felé való nyitottságot. Ennek szimmetriáját kellene megteremteni a középiskola folől is a szakmunkásképzés felé jobban mint eddig volt. Ilyen szerepet kellene játszani a gyakorlati foglalkozásnak - szerintem. Az előző felmérési adat arra is utal, hogy a gimnázium általános műveltséget alapozó "a tudás számos ablakát kinyitó" funkciója mint továbbtanulási inotivum az I, osztályba jelentkezésnél alig játszik szerepet. A jelenlegi gimnáziumi oktatás kitermel egy csomó várakozásában csalódott, a négy évet - a saját szemszögéből - nem elég hasznosnak Ítélő rétegét is, A közeljövőben a negativ demográfiai hullám következtében egyetlen iskolatípus sem engedheti meg magának, hogy a társadalmi munkamegosztásba való bekapcsolódásra ilyen kevéssé hatékonyan készítsen elő." /lől/ Mindez persze korántsem egyszerűen iskolánk - vagy még szűkebben annak egyik iskolatípusának gondja, sokkal inkább egész középiskolai struktúránk meglehetősen általános problémája. "Tagadhatatlan, hogy a gyerekek /és olykor a pedagógusok/ magatartása tökéletesen racionális: az adott szituációban, amikor a legfőbb érték a továbbtanulás, illetve a tanulók szakmai értékesítése, nincs értelme olyasmit tanulni, amire "nincs szükség". A baj csak az, hogy részben objektiv társadalmi körülmények, részben az adott iskolai struktúra hatására is egyre inkább beszűkül a "szükséges tudás" kategóriája, egyre inkább egy korlátozott utilitárius szemlélet uralkodik el rajta. Még egyszer hangsúlyozom; ezt nem az iskola okozza." /162/ A reform három alapelvének érvényesülésével kapcsolatos részvizsgálatban is jórészt az előzőeket hangsúlyozta ki e sorok Írója, talán valamivel pregnánsabban aláhúzva a vidéki gimnáziumok presztízsveszteségének okait. "Ennek a kO #-nak a sorsa egy ilyen kisvárosban, ahol az érettségit egyéb vonatkozásban megfelelően hasznosító pályák meglehetősen szükreszabottak, nagyon erőteljesen gimnázium ellenes hangulat alapjává lesz. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a demográfiai csúcs közeledtével az 1902/63-1968/69-es időszakban, különösen ennek is első felében, a szakközépiskolák kis száma miatt az erőn felüli létszámot nagy pedagógus túlterheléssel /Lásd: 38. ábra./ oktató régi és a hirtelenjében szinte "népi kohók" módjára ideiglenes jelleggel kialakított kisgimnáziumok /Lásd: 7« ábra./ állták az iskoláztatás próbáját szükségszerűen jóval magasabb "selejt-#-kal termelve", s ezzel ujabb tekintélyveszteséget kockáztatva, könnyen adódik a gimnázium óriási presztízsveszteséget jelentő képlete egy ilyen területen, amit természetesen a szülők /különösen a fizikai dolgozók!/ szemlélete és még számos egyéb tényező szuperponálódása is fokoz. Ugy gondolom, az emiitett kO % nem elhanyagolható tétel, hanem elég jelentős, a gimnáziummal kapcsolatos várakozásokban csalódott réteg, amely szülőként a legnagyobb agitátor a saját gyermekénél a gimnáziummal szemben, Ezeknél a tanulóknál lényegében a "túlképzés" egy speoiflkus fajtája áll élő, amit a közeljövőben a negativ demográfiai hullám következtében egyetlen iskolatípus sem engedhet meg magának, ha nem akarja saját bázisosökkenését maga is elősegíteni. Nem szerencsés, hogy több tanulónk kényszerül olyan szakma választására, amit általános iskola 8« osztály után is választhatott volna. /Képzeljük el, mikor erről érettségi talál-