Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

312) is volt, amelyet a cummunitás tartott fenn. Általában az iskola dologi és személyi ellátása mindenütt komoly nehézséget jelentett. Az 1792. évi tiszasasi visita feljegyezte,hogy a szűk iskola meszeletlen, a tanítók kép313) zettsége s erkölcse pedig a lehetó' legsilányabb. Csépán 1801-ben valamit javult a helyzet, mert "az uj, tágas parochia fölépíttetett, s a helység a régit cantori és oskola-háznak átadta." A XIX. század elejétől a helyi papok felügyelete alá tartozó elemi iskolák tanítóinak legtöbbje, továbbra is minden különösebb szakképzettség nélkül végezte a vallási élettel kapcsolatos anyag tanitását. A tanítók saját belátásuk, elképzelésük szerint dolgoztak. A szegényes iskolákat csak a gyerekek kisebb része látogatta. Év elején mégcsak többen beiratkoztak, de a nagyfokú hiányzás miatt hosszú szüneteket kellett tartani, főként a nagy mezei munkák idején. Szüretkor és nyáron hetekig nem volt tanítás. A tanulók elmaradoztak, s legtöbbjük csaknem mindent elfelejtett abból, amit néhány rövid hónap alatt tanult. Legjobban az olvasást sikerült elsajátítani ok, de olvasni sem tanult meg mindenki, irni pedig csak nagyon-nagyon kevesen. Népünk írástudatlansága a szóban forgó korszak dokumentumaiból jól látható. Pl. az 1789. évi közbirtokossági egyezséget megkötő' 111 lakos közül csak 1 7 írta alá saját kezűleg a transactiót (15 %), a töboi csak keresztet (+) tett a neve Tiel315) lé. Nem mutatkozott lényeges változás a XIX. század közepén sem. A csépai közbirtokosság egyik 1848. évi vármegyének címzett kérvényében, amely 154 lakos (a tehetősebbek) nevében íródott, az aláírások melói ^\ lett 81,5 %-ban szerepelt a kereszt. Csépa első'névről ismert "Cantora és Oskola-Mestere Balázsi János volt". 1785-től tanított Csépán. Jövedelmét az 1784. évi visítacióban foglaltak képezték, de ehhez a tanításért még kért 20 forintot, 3 szekér szénát és 130 kéve nádat. A communitás a kérésnek helyt adott, -123-