Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

és ugy határozott, hogy a kántortanító? külön fizetést a kocsma jövedelméből fogja szolgáltatni. 1788-ban azonban arról panaszkodott a tanító, 317) hogy három év alatt abból még egy krajcárt sem kapott. Az ilyen körülmények nem késztettek lelkiismeretes munkára, és többnyire azt eredményezték, hogy az iskolamesterek, hamarosan elhagyták a községet. Mivel tanítóképzés nem volt, és a falvak onnan vették a tanítót, ahonnan éppen tudták, sokszor igen képzetlen emberek töltötték be a tanítói állást. 1852-ben, amikor Csépa lakossága meghaladta már a 2250-et, az iskolások száma pedig 176-ra emelkedett (82 fiu, 94 leány), a község még mindig csak egy két tanteremből álló Iskolával rendelkezett. Palugyai Imre azt jegyezte föl ról,a hogy egy tanítóval működött és jó állapotban 318) volt. Tiszakürttől eltekintve a szomszédos falvakban rosszabb viszonyok uralkodtak. A tiszaugi iskoláról azt állapította meg a visítőció 1845-ben: hogy "inkább tömiöchöz, mint múzsák lakhelyéhez hasonlít", 319) és előírta,hogy legalább egy ablakot vágjanak rajta a nyugati végén. 1853-ban a sasi iskolára vonatkozóan sem mondtak jobbat az esperesi látogatás alkalmával : "A tanító Classisa setét, mivel még nincs vágva ablak egyik oldalán, mint tavaly meghagyatott, de maga a tanító nem 320) világos. Setétben pedig, tudjuk, minden sinylik". Ugyanebben az évben a csépai evangélikus híveknek is sikerült végre imaházhoz és egy kis egytantermes iskolához jutniok. Levita tanító (egyben felkész is) azonban csak 1858-tól működött a községben. A tanítónak, az alábbi 321) javadalmakat biztosította a közbirtokosság : ' 1. Szabad lakás 200 négyszögöles kerttel 2. Készpénz 40 forint 3. Negyven véka, vagyis 20 osztrák mérő kéfszeresbuza 4. Két ölnyi puha tűzifa 5. 400 kéve fűteni való réti gaz vagy helyette 4 kocsi szalma ó. Három hold szántóföld, melynek szántás-vetését az egyház tagjai végzik -124-