Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

4« y^^^CséDa_önk^rm_^^zata Az Alsó-Tiszazug falvainak népét a több évszázados közös sors s az azonos életkörülmények szinte eggyé kovácsolták. A XVIII. század elején Csépa - mint tudjuk - a kiváltságos községek sorába lépett. Ennek ellenére lakainak életét a későbbiekben is elválaszthatatlan szálak kapcsolták a környezel településekhez. Sok csépai pl. a szelevényi uraságokkal kötött egyezség alapján szerződéses, szabad birtokossá (majorsági jobbágy) lett. Az uj birtokosok kötelezettségeit az egyik 1797. évi szerződés röviden igy határozta meg: "Határunk homoki részét szóló'alá kiadjuk : Jófajta szŐlővesszővel beültetvén, éló' Hazánk törvénye szerint fíuról-fíura bírhatják, használhatják hat esztendeig szabadon, majd először a hetedik esztendőben, azaz 1803-ban, és azt követőén minden évben a termésből adják dézsmőui minden hatodikat akár színborból, akár törkölyösből, ahogy a Földesuruk fogja kívánni..." 'A szerződéses gazdákon kívül még sok csépai szegényembernek adott napszámos és idénymunkára szelevényi határ. Több lakos pedig a tiszakürti homokon fogott fel kisebb-nagyobb szőlőt, ahová néhányuk ki is települt. Itt földesúri függés alá kerülve házcenzust fizettek és robottal szolEzek a kapcsolatok is arra hívták fel figyelmünket,hogy Csépa múltjának leírásával párhuzamosan továbbra is térjünk ki a szomszédos községek fejlődésében mutatkozó főbb jelenségek bemutatására. Az önkormányzat kérdésénél is essék először szó a jobbágyközségekről'. A török hódoltság alatt az Alsó-Tiszazug falvaiban fennmaradt az önkormányzati rendszer. A törökidőket túlélt Tiszakürtön és a Rákóczi-szabadságharc után viszonylag gyorsan benépesülő Sas és Ug helységekben a j^

r

£^i'J^kojm&Tyza_t_ átmeneti kiszélesedése is bekövetkezett. Ez összefüggött a községek földesúri hovatartozásának bizonytalan voltával (ami 1721-ben tisztázódott), továbbá a földbósséggel és a munkaerő iránti kereslettel. Az 1720-as években azután meg-86-