Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

száraz és a Tiszán levó' tombácos malmokban végezték. 1770-ben 4 magántulajdonban levó' tombácos (vizi) malomról és ott dolgozó molnárokról, valamint őrlő154) sokról emlékezik meg az egyik feljegyzés. Egy kis hold föld (egy köblös) még a XVIII. század végére is-csak átlagosan 4 köböl magot hozott. Ekkoriban, kétfordulós rendszert véve alapul, az évi bevetett terület csaknem teljes pontossággal 550 holdnak, a termett gabonamennyiség pedig 2200 köbölnek mondható. Az 1784-es népesedést tekintve, a 925 csépai lakosra egyenként 2,3 köböl gabona jutott. Ha ebből leszórni tjük, hogy az árpát, de fóként a zabot, állati takarmányul használták, bizony azt mondhatjuk,hogy a lakosság nem állt bővében a kenyérgabonának. Hasonlóan rossz volt a helyzet a környező' falvakban 155) is. Pl. Kürtön 1781-ben egy lakóra 1,7 köböl gabona jutott. A lakosság már a betelepedés elsó' éveitól érdeklődést mutatott a táj futóhomokja iránt. Hamarosan felismerte,hogy megkötésére legalkalmasabb a szóló', s folytatni igyekezett azt a szól ókul túrát., amely a török idők alatt csaknem teljesen elmpusztult. Későbbiekben a szántóföldi gazdálkodásban mutatkozó korlátozottság még inkább a szőlőre irányította az egész alsó-tiszazugi lakosság figyelmét, A kürti és a sasi homok mellett a csépaiból is egyre nagyobb területet hóditott el a szőlő. A község szőlőtermelésére vonatkozó első adataink 1747 és 1750-ből származnak. Az 1747. évi Csépa és Sas közötti határmérés leírásában találkoztunk először a Csépai_Szőlőkkel. Az 1750. évi összeírás viszont már az első bortermelő libertinus gazdát, Egegi Tamást is feljegyezte. Egeginek ekkor 3 akó bora termett. A szőlőterület fokozatosan növekedett. Az 1789-ig beállott fejlődést a már említett nemesi transactió néhány szava is jól kifejezi: 157) " .. .majd mindannyiunknak szőlőcskéink vannak... ." Ugyanezt mondhatjuk el Tiszakürt és Tiszasassal kapcsolatban is. Kürtön pl. 1775-ben a családok kétharmadának (kb. 70 csaléd) megélhetését már csaknem teljesen a szőlő biztosi158) totta. Szelevény homokján 1797-ben szerződéses gazdák kezdték el a terület meghóditását. Szőlő- és gyümölcstelepitésüknek a Halesz nevet adták. (A mai 159) Ha lesz-szőlő és település). 1813-ban a Kürthöz tartozó Varjas- és Kisasszony- 78-