Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

Himod, attól délnyugatra pedig Pokah (Pókaháza) és Vaja (Gyója) nevű falucs" 75) kák. Himodról 1333-ban történt említés utoljára, a másik két település azonban 73) még hosszú idó'n át fennmaradt. Röviden összefoglalva a népvándorlás korától Csépa elsó' okleveles emlitéséig eltelt időszakot, megállapíthatjuk : a népvándorlás viharos századaiban csak a szarmaták, avarok és bolgárszlávok lakták hosszabb idó'n keresztül a vidéket. A honfoglaló magyarság a bolgárszláv és avar lakosságot meghóditotta, mellyel a XII. század végére biológiailag és társadalmilag egybeötvöződőtt. Az uj etnikum sokféle jogi helyzetű elnyomott rétege a XIII. szazad folyamán egységes jobbágyosztályba olvadt össze. A terület birtokviszonyairól azt mondhatjuk,hogy a vidék előbb a honfoglaló Ond fia, Ete szállásterülete, majd a vármegyerendszer létrehozása után nagyobbrészt Csongrád megyéhez tartozó királyi birtok lett. Kesébb I. László királyunk a környékbeli halastavait az egri püspöknek adományozta, igy Csépa határa részben Bor-nemzetségi, 25-