Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

részben királyi és egyház birtokká vált. A birtokviszonyokban a XIV. század elejéig már nem következett be változás. A terUlet Árpád-kori gazdasági életének legjellemzőbb vonása a fejlett halászat és a korán meginduló szántóföld? termelés volt. A XIII. század elejére a szántóterület már annyira megnövekedett,hogy a földmüve lés lett a főfoglalkozás. Kialakult a szabályozott talajváltó rendszer, s a szétszórt apró települések lakói falvakba költöztek. Ezeket a változásokat mutatják a XIII. század második harmadától megjelenő' uj falvak. Csépa területén élt régen letűnt népek és a magyarság Árpád-korával kapcsolatban elmondott ismereteink bizonyára nem jelentéktelen részét képezik a község történetének, hiszen ezek a korok adják meg kialakulásának előzményeit s közelebb visznek annak megértéséhez. Ha áttekintjük ezt az időszakot, megállapíthatjuk, hogy a neolitikumtól Csépa létrejöttéig szinte minden korban lakták a vidéket, s valamennyi nép kiváló településhelynek találta. A folyóvíz közelsége a maga árterületével, az ármentes löszszigetek és löszhátak jő talajukkal védelem és megélhetés tekintetében mindenkor biztos helyet jelentettek. A régészeti lelőhelyek térképéről láthatjuk, hogy a kedvező természeti adottságokkal rendelkezővidéken még az ősi idők földmegmunkál6 és talajformáló tevékenységet végző emberei választották ki települési helyül a község ártérperemének azon részét, ahová a későbbi korok lakóinak hajléka? is épültek, s ahol a régi romokon a XIV. században Csépa is kiformálódott. Csépa tehát nem véletlenül épült arra a helyre, ahol ma is áll, a földrajzi tényezők s a régi idők itt élt népeinek kultúrája jelölte ki-helyét a határban. -26-