Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

tette azt is, hogy a megváltásra nem kerüló' földek az uraságok korlátlan tu20) lajdonává alkakulhassanak. A váltságösszeg megállapításáról a pátens nem rendelkezett, ezért leggyakrabban az úrbéres földek után járó állami kártérités szerint számitották. A megváltást el lehetett érni egyezség utjanis, melyet a megyei hatóságoknak kellett megeró'siteni. Az önmegváltás súlyos anyagi terhek vállalását jelentette. 1870-re a szelevényi majorságok parasztjaiból mégis 178 szelevény! és 29 csépai választotta a felszabadulás ezen nehéz útját s szabadult meg azoktól a sokrétű kötöttségek tói, amelyeket a földesurak' az 1848-as forradalom idejéig vállaira helyeztek. Sokakat azonban a pátens adta lehetőségeket kihasználó uraságok fokozatosan mindenükbó'l kiforgattak, elszedték földjeiket és szóleiket. A század utolsó harmadára már csak nagyon kevesen 22) viselték a majorsági zsellérség feudális kori terheit, és mikorra az ál23) lam 1896-ban végleg felszámolta a majorsági zsellérviszonyt, a vidéken a feudális kötöttségek ezen formái már eltűntek. összegezésül elmondhatjuk, hogy a volt úrbéri területek után a majorsági zsellérföldek egy kis hányada is a dolgozó parasztság tulajdonába jutott, de a falvak területének nagy része - a régi úrbéres és majorsági falvak esetében is - a nagybirtokosok kezén maradt. Igy a birtokrendezések valójában egyik községben sem oldották meg a parasztság problémáját .Az 1870-es években már az alsó-tiszazugi nép nagyobb része nem rendelkezett annyi földdel, amennyiből megélhetését biz tosithatta volna, a vidék lakosságának több mint felét kevés földü, törpebirtokos szegényparaszt és föld nélküli zsellér tette ki. Megszűnt a feudalizmus, megszűntek az úrbéres jobbágyok és a majorsági zsellérek feudális kötöttségei,ugyanakkor azzal, hogy a falvak népe többségének egyáltalán nem lett földje, vagy csak annyi állott rendelkezésére, amennyiből megélni nem volt képes, megteremtődött e vidék kapitalizálódó, tőkeszegény nagybirtokai szamára az a munkaerő-tartalék, amely ujabb és ujabb feudális eredetű kötelezettségek vállalására is készen állt. És amikor a - 155-