Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

Birtokviszonyok az Alsó-Tiszazugban 1868-ban : Nagybir- Kisbirtok Összterület 1 főre jutó tok (100kh-ig) kh-ban Ne

P

essé

9 föld kh-ban Csépa 573 4.992 2.717 1,8 Kürt 2 476 10.053 1.676 6,0 Sas 2 289 4.866 937 5,2 Ug 2 121 4.322 859 5,1 Szelevény 32 178 16.320 827 19,7 tőkehiánnyal küzdő gazdaságok csak részben voltak képesek birtokaikat saját felszerelésükkel és bérmunkával megmunkáltatni, a nincstelen parasztság örömmel nyúlt a rj^^^ffüvelésr^ felkínált földért. A részes müvelésre kiadott területekért a birtokosok ingyenmunka (robot) teljesitését is megkivánták, továbbra is biztositva ezzel a feudális eredetű szolgáltatással a saját kezelésükben maradt földek számára (főleg nagy dologidőkre) a munkaerőt. A szelevényi uradalmakban a tőkésbérlet is elterjedt. Ezeken a helyeken a bérlet? összegek elősegitették a tőkés gazdálkodás feltételeinek további, gyorsabb javítását. A bérlők földjeiket vagy továbbadták részes müvelésre, vagy részes- és bérmunkát alkalmaztak. Az Alsó-Tiszazugban a részes művelést főként a munkaigényes kukorica esetébenkezdték alkalmazni (majd a szőlőnél is). 1860 és 1880 között a harmados és a feles kukoricamüve lés általánosan elterjedt. Csépán kétötödös formára is találtunk adatot: "... a már elültetett kukorica kapálásáért 26) s egyéb munkájáért kétötöd részét kapja a részes" . Nagyobb birtokokon a feles rendszer az 1880-as évekre háttérbe került, s rövidesen végleg kiszoritotta a harmados művelési forma. (Csépán a feles müvelés tovább élt.) Mivel a parasztság számára az aratáshoz való jutás létfontosságú volt, és igy annak biztosítása érdekében szinte minden szolgálatra késznek mutatkozott (kapálás, kaszálás, szőlőmunka, részes müvelés) , az uraságoknak nem nagy erőfeszítésbe került a harmados művelési rendszer és a vele járó robot elfogadtatása. - 156-