Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

a föld szántása, a gabona- és gyümölcstermelés bevezetése mind fontos alakító tevékenység, ugyanígy az erdőirtás és a homokon történő' legeltetés is. A török hóditás eló'tt a műveltető' terület egyre bó'vült. Csépán még így is csak a határ 1/10 részét tette ki. A többi árvizjárta, sáros, mocsarasingovány és 25) futóhomok volt. A lakosság futása és az itt maradottak létbizonytalansága, majd a későbbi teljes pusztulás következtében a természeti erők újra birtokukba vették az egész tájat, ahol csak,nem egy századon át "csupán tövis és gaz ter26) mett, vadon élőállatok és bivalyok laktak." Hosszú évek szívós, céltudatos munkájára volt szükség, hogy eltűnjenek a török világ pusztulásának maradványai, hogy tovább javuljanak a termelő ember életfeltételei. A régi szántóterületek megtisztítását a homok fokozatos megkötése (szőlőtelepítés), a legelők feltörése, a folyók szabályozása, gátak építése, a teljes ármentesités megvalósítása, mocsarak lecsapolása, uj növények, uj állatfajták meghonosítása követte. Az ember egyre jobban úrrá lett a természeten. Ma a régi futóhomok helyén virágzó szőlckés gyümölcsösüj^a vizjárta mocsaras, nádas területek, helyén termékeny szántóföldek, gazdag kertészetek virulaak. A községi régi domborzati, vízrajzi, növényzeti viszonyairól és azok változásának folyamatáról már-csak a korabeli források meg a nép ajkán élő földrajzi nevek beszélnek. - 14-