Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

A TERÜLET LAKOSSÁGA CSÉPA KIALAKULÁSA ELŐTT 1 . Őskor A község területe már az emberiség történelmének őskorától kiválóan alkalmas volt emberi településre. Az őskori települések elengedhetetlen feltételei - az élővíz közelsége és az ármentes terület - már a Tiszazug őskorának, földtörténeti kort tekintv a holocén kezdetének idején megvoltak. Ekkor mára mai domborzati kép uralkodott. de a terület jó része még a folyók szabad kalandozásául szolgált. A viz munkájának eredményeként hosszú, szövevényes ármentes partvonalak állottak a megtelepülök rendelkezésére, íA mai község belterületének déli része, a Csipsárpart, a Kishát, a Pókaháza és a Czompódhát). Közelben volt a Tisza és a Körös találkozási pontja is, 27) ami a vizi közlekedést tekintve kedvező tényező lehetett. A terület első lakójának a neolitkor emberét kell tekintenünk, (i .e.5000 év). Ettől az időtől az elsőoklveles adatokig eltelt hosszú évezredek történetéről a múlt század közepétől előkerülő régészeti leletek szolgáltatnak csak ismereteket. Csépa vidéke őskori és népvándorláskori lakóiról vizsonylag gazdag anyag gyűlt össze és áll ma rendelkezésünkre. Ez főként egyik példamutató, lelkes elődünk Kovács Albert csépaí postaellenőr érdeme. Az ő önálló gyűjtőmunkája és az 1876-ban megalakult "Tisza-zugi Archeológiai Magán - Társulat" kutatásai, gyűjtései nyomán kerültek napvilágra, őriztettek meg és jutottak végül a Nemzeti Múzeumba e táj értékes régészeti emlékei. A leletek tanúsága szerint először a délről behatoló Körös kultúra népessége szállta meg a vidéket. Telepeinek nyomait Csipsárpart III. Szira tanyánál és 29) Csipsárpart V. Dancza tanyánál találta meg Kalicz Nándor. -15-