Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

Ez a ^^ényjakaró_ a v

'dék földrajzi viszonyainak megfelelően jött létre, mely azután maga is tájképző természeti tényezővé vált, és más tényezőkkel együtt megteremtette az ember? élet itteni lehetőségét és meghatározta a megélhetés formáit. A vidék lösz-szigetei és a lösztáblák ártérrel érintkező magaslatai ősi idők óta az emberi település alkalmas pontjai voltak, védelmet és megélhetést tekintve is biztos helyet jelentettek. A neolitkor emberének a Tiszazugban történő megtelepülésétől hosszú időkön át - réz-, faron-,_vaskor, népvándorlás kora - a táj^jakossága csak a természet nyújtotta adottságokat, lehetőségeket használta ki, környezetének alakulására lényeges hatást nem gyakorolt. Csépa északi területe is akkori állapotában leginkább a legeltető állattartásnak adhatott otthont mig a mocsarak, nádasok a zsákmányoló ősfoglalkozások : a halászat és a pákászat háborítatlan birodal21) mául szolgáltak. A honfoglalás után a Tiszazug az ország egyik legjobb hal ász terű le te volt. Halastónak használt holtágak, morotvák sokasága jellemezte a tájat. A termékeny löszhátság és az ártér szigetei pedig kiválóan alkalmasak voltak szarvasmarha-, ló-, és disznótartásra, s lehetőséget nyújtottak méhészetre, tyúk és lud nevelésére. Lehetőség volt szántóföldi termelésre is. A földmüvelés, közelebbről a búzatermelés korai elterjedésére mutat az eke említést 1075-ben és a "kenyéradó", ill. búzaliszttel adózó szolgák (udvarnokok) felsorolása 1138-ban Ságh-al kapcsolatban. 22) A gyümölcstermesztés kezdetéről tanúskodnak az Ugon emiitett gyümölcsfák. Az Árpád-korban a mai Csépa területe (Ságh és Ug szomszédságában), melyen egy Himod és egy Pókah nevű falucska terült el, a kincstár és az egri egyház birtoka volt. Forrásaink a határ legértékesebb részeként két halastőt említenek 23) (Kerektó,Nagytó). Csépára vonatkozó első adatunk csak 1406-ból való, igaz, 24) ez már mint possessióról (falu) emlékezik meg. Erre az időre a környék lakói a természettel folytatott küzdelemben az ösztönös, span tán

/

táj formáló tevékenységtől mindinkább eljutottak a természeti erők tudatos megfékezéséig, irányításáig, maguk is fontos földrajzi tényezővé váltak.A halastavak,holtágak kezdeti "szabályozása"(dugászással történő halászat). -13-