Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)
7. A község kaszálójából - a termés minőségétől függően - 2-3 kocsi réti széna 8. A 20-25 iskolás mindegyikétói 1 osztrák értékű forint és egy véka csöves kukorica 9. Temetésekért 1 forint, búcsúztatóval 2 forint 10. Keresztel és tői avatással 1 forint 11 . Házassági hirdetéstói 50 krajcár Az egyház hatása és közvetlen irányítása alatt álló oktatás 1848-ig alig fejlődött. Csak igen lassan szaporodott az iskolák, a tantermek és a foglalkoztatott tanítók száma. Az oktatás anyagi és személyi feltételeinek biztosítása a dolgozókra hárult, s nagy terhet jelentett. Ennek ellenére a nép jelentós része távol tartotta magát az iskolától, mert gyermekeit inkább a munkára, mint a tanulásra volt kénytelen szoritani. Igy a tanulók többsége még az elemi iskola által elérhető' legalapvetőbb ismereteket sem sajátitotta el. Falvaink lakosságának nagy része még a XiX. század közepén is analfabéta maradt. Vallásossága azonban már fiatalkorban kiformálódott, s életét a továbbiakban is a hit iránti buzgalom hatotta át. Igen hiányos műveltségét is leginkább vallási ismeretei bővítésének, hitélete elmélyítésének szolgálatába állította. A korszak műveltségi szintjét jól illusztrálják Major Bálint sorai : A férfiak és nők kevés számban tudtak olvasni meg írni, Imi inkább csak a férfiakat tanították. Hasznos, oktató vagy felvilágosító olvasmányaik nem voltak. Leginkább csak a vallásos és imádságos könyveket ismerték, ezek közül a bibliát olvasták legjobban. Azt tartották tudós embernek, aki a bibliából tudott beszélni és bölcselkedni. Néhányuknak verses-énekes könyve is volt, melyből szerettek és tudtak énekelni. Nagyon kedvelték a mohácsi vészról irt verseket. Szerették a ritka, un. csiziós könyvet, amelyből a planétákat ismerték és az időjárást jósolták. Tartottak még álmos322) könyvet is, ebből pedig álmaikat, látomásaikat magyarázták. - 125-