Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

A telkek felkeritésével a kisföldU emberek gazdasági épületei a lakótelkekre, az udvarokra szorultak. Ezeket közvetlenül a házak végéhez építették : kamra, istálló, szín, ólak. A házakkal kapcsolatban fontos ismereteket nyerhetünk az elsó' 297) magyarországi népszámlálás adataiból : 1784-ben Csépán 171 lakóházat és 200 családot jegyeztek fel az összeírok. Tehát 29 hazátlan zsellér, cseléd vagy szolga lakott a községben. Számuk nem volt sokkal több, mint a szomszédos falvakban, melyek közül Kürtön 27, Sason 24, Szelevényen 18, Ugon 7 hazátlan család élt. Községünk lakásviszonyainak változását fejezik ki az alábbi számadatok : 298) Lakos Ház 1 0 házra jutott 1784-ben 925 171 54 1827-ben 1923 24Ó 80 1851-ben 2250 511 44 A Josephinische Aufnahme alapján a lakóházak, épületek elhelyezkedése és száma mellett, azok épifőanyagáról és tájékozódhatunk. A térkép szerint Csépán és a környező' falvakban nem volt egyetlen szilárdfalu ház 299) sem, kivétel nélkól mind nádból, sárból vagy vályogból készült. Ezek után - Major Bálint szájhagyomány alapján készült munkája 300^ felhasználásával - a lakosság XVIII. századi és XIX. század eleji lakásairól, ruházatáról és élelmezéséről szólunk. Szegényes hajlékaikat többnyire maguk építették. Az épületek tetőzete nád, gyékény és káka volt. A falakat földből döngölték vagy vályogból raktak, s sárral tapasztották be. A helyiségeket fehér- vagy sárgafölddel meszelték ki. Meszet még igen kevesen használtak. Az épületek nagyon alacsonyra készültek, a magasabb emberek néhol fejükkel érték a belső'gerendákat. Az ajtók még alacsonyabbak voltak, s csak - 118-