Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

FeJszJni_formá[t_tekintve Csépa területét három részre oszthatjuk : a változatosabb képet mutató pleisztocént futóhomokra, a lapos pleisztocéni löszfelszinekre és a mélyebben fekvő uj-holocén árterekre. A futóhomok a község területének mintegy ötöd részét foglalja el.fza Tiszazug alsó futóhomokterületének legdélibb nyúlványa. A pleisztocéni homok a vidék legidősebb felszínen levó' képződménye. Vastagsága néhány centimétertől 8-10 méterig változik. Juckákban történőfelhalmozódása a pleisztocén végére és az óholocén kezdetére tehető. A fúrások tanúsága szerint a homok alatt lösz található. A lösz kevéssel a homok után, de - mint a rétegződés is bizonyítja - még annak a területen történő felhalmozódása előtt keletkezett. ' A homok viszonylag változatos felszíni formákat mutat. 2-5 méter magasságú buckák garmadák, maradékgerincek váltogatják egymást. Különösen gazdag ezekben a csépai öregszőlő, ahol még sok 4-5 méter mélységet elérő szélbarázda is gazdagítja a felszint. Itt, az öregszőlőben van Csépa legmagasabb pontja is (Sárgahegy) - 96 méter - mely a 9) község átlagos tengerszint feletti magasságónál ó méterrel magasabb. Jelentős kiemelkedés még a csépai homokon - mint neve is mutatja - a Korhány szőlő'. A Tiszazug futóhomokos, humuszban szegényes területének legdélibb részén un. deflációs (szél által lekoptatott) mélyedéseket találunk. Ezen a vidéken a homokvonulatok helyenként távolabb kerültek egymástói, s közéjük 1-5 méter mélységű deflációs laposok ékelődtek. Ilyen mélyedések vannak az Öregszőlő és a Korhány között is. (Fertő). A homokvonulatok legdélibb nyúlványai áldozatul estek a folyók pusztító tevékenységének. Ilyen nyúlvány-maradványokat, valamikora Tiszazug déli homokrerületéhez tartozó futóhomok formákat : szélbarázdákat és garmadákat találunk Csépa közelében A domötör-ér nyugati hajlatában, valamint a Vadas-ér partján. Ezeket a Körös meanderei választották le.. A Község határában a löszfelszin a legnagyobb kiterjedésű térszíni elem, kb. a terület felét tölti ki. A folyók által lekoptatott mélyenfekvő árterek és a magasabb homok között terül el. Ez az uj-pleisztocénkori lösztakaró lapos, eléggé egyhangú felszíni képet nyújt. Átlagosan 87-90 méter tengerszint feletti magasságú. Összetételét tekintve viszont változatos. Valódi lösz nagyon kevés helyen fordul elő. A homokterülethez - 10 -