Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

CSEPA FELSZÍNÉNEK KIALAKULÁSA, FELSZÍNI FORMÁK. A TÁJAT ALAKÍTÓ TÉNYEZŐK A földtörténeti harmadkor legvégén, a Tiszazug területét is magában foglaló pannóniai beltó kiszáradása után (kb. 1 millió éve) vidékünk felszine már a maihoz hasonlított. Ez a földrajzi kép azonban még csak a váz volt, s mai sajátos arculatát a negyedkor folyamán nyerte el. A harmadkori pannónia üledékre mely a Tiszazugoan <b. 2500-3000 méter vastag a Duna hatalmas hordalékkúpjának peremi része nyomult. A folyó feltöltő' tevéKenysége az uj-pieiszfocén közepéig tartott melynek eredményeként ko, 160-270 méternyi 2) pleisztocén réregsor rokodotr le. A Duna az uj-pleisztocén közepén elhagyta a Tiszazug területét, s az ezt követő erősen ingadozó éghajlati időkben hordalékkúpjának peregi részein leülepedett finom homokos frakcióból lösz képződört, a hordalékkuo folyó/ízi homokjából pedig futóhomok keletkezett. A futóhomokot északnyugati szelek fuj rák ki 3) a Kiskunságra és a Tiszazug mai területére. A tiszazugi buckák homokja tehát nem tiszai eredetű. Amikor ezek a buckák képződtek a Tisza még nem folyt ezen a tájon, hanem az Alföld keleti részében haladt a Körösök irányában. A Tiszazug egészen a pleisztocén végéig összefüggőt a Kiskunsággal. A Duna-Tisza közi hátságból a Tisza szaki4) rótta le, a bevágódásával az óholocénban (kb. 20 ezer évvel ezelőtt). A holocén folyamán a Tiszazug jelentős átalakuláson ment át. A kanyargó, medrét sokat változtató Tisza és Körös különösen az Alsó-Tiszazugban a lösz és futóhomokfelszin tekintélyes részét letarolta, átjárta, feldarabolta, közben saját üledékével részben fel is töltötte. Igy szakadt el egymástól a Tiszazug északi és déli homokterülete, s igy formálódtak ki a Csépa határában is megtalálható kisebb-nagyobb lösz-szigetek, löszhátak (Czompódhát Kishát Pókaháza Csipsárpart). -9-