Seres Péterné: Jász-Nagykun Szolnok megye kialakítása - Levéltári Füzetek 2. (Szolnok, 1975)
A szolnokiak elkeseredetten tiltakoztak a Jász megyébe kebelezés ellen is, és igen kemény szavakra ragadtatták magukat: „ .. .jövő fejlődésünk és felvirágzásunk iránya nem azonos és nem lehet azonos oly törekvésekkel, melyek a kiváltságok és szabadalmak idején kifejtett külön állást, mint hazánk politikai életére veszélyest nemcsak névleg, de területileg is fenntartani akarják; miután mi megelégszünk azzal, hogy magyarok vagyunk és nem óhajtunk ezen felül még jászok is lenni.'"^ 1874. szeptember 2-án a korábbi külön megyére vonatkozó kérésük megismétlése mellett a képviselő testület megszavazta az első anyagi áldozatot. 44 Elhatározták a megyei székház részére az ún. Zöldfa vendéglő átadását a hozzátartozó telekkel együtt. Válasz volt ez Jászberénynek, amely legfőbb érvként az igazgatás céljára igénybevehető épületeket emlegette. 1876. elején a képviselőtestület tudomást szerzett arról, hogy Tisza Kálmán Nagykun-Szolnok megye alakítását tervezi Szolnok székhellyel. A város az új, örvendetes elképzelés mellett is jónak látta újabb anyagi áldozatot hozni az ügy érdekében. Az országgyűléshez intézett kérvényben Kiss Ferenc képviselő javaslatára, a Zöldfa vendéglő, s az 1000 négyszögölnél nagyobb telek örökbirtokul adását, s az új megyei székhely építéséhez 30 ezer Ft és egy évi közmunka átngedését ajánlották fel. 45 Az áldozat nagyságát jellemzi, hogy egy jómódú ház maximálisan 150 négyszögöl telken feküdt a belvárosban. Jellemző adatként meg kell említeni, hogy a közgyűlés egyetlen szó ellenvetés nélkül, egyhangúan hozta meg erre vonatkozó határozatát. Baldácsy Antal kérdésére válaszolva, így került szóba Szolnok város, mint megyeszékhely. Az anyagi áldozatot a kormány komolyan értékelte, nem így a Jászberény mellett felszólaló képviselők, akik mindent felhoztak Szolnok ellen. Baldácsy pl. megemlíti, hogy a 30 ezer forint még felújításra sem elég. Babies János képviselő a két város harcának érdekes oldalára világít rá, amikor az 1870 évi népszámlálás adataiból idéz: Jászberénynek 20233 lakosa, 4699 háza van, ezzel szemben Szolnok 15 847 lakossal és 2635 házzal áll. Az okos érvet azonban a későbbiekben akarata ellenére is lerombolja, Szolnok város nagyobb kereskedelmi forgalmáról szólva megemlíti ugyanis, hogy könnyű ezt elérni, hiszen négy irányból jövő vasútnak is központja. Nem nehéz megállapítani, hogy a mérleg nyelvét az a négy vasút billentette Szolnok javára. Erre az álláspontra jutott a Szolnok mellett felszólaló Kövér Károly képviselő, aki bizonygatta, hogy Szolnokot a vasút és a víziút az Alföld egyik központjává teszi. A székhelyprobléma lényegére Horánszky Nándor mutatott rá legélesebben, amikor megmagyarázta, hogy nem a jászkunok sérelméről van szó, hiszen kérésükben sem egységesek, - a jászok Jászberényt, a kunok Karcagot akarják - helyi, kicsinyes érdekekről. A képviselőház értékelve a felhozott indokokat, Szolnok város mellett szavazott. Jászberény város polgárai utolsó lépésként a királyhoz fordultak 1876. május 7-én, de sikertelenül. Ez az utolsó kérvény nem vált díszére a több, mint két éven át becsülettel vetélkedő jászoknak. Hiányoznak az okos érvek és a bizonyító számok, csak a nagy szavak maradtak egyetlen céljuk Szolnok város alkalmatlanságának bizonyítása: „... egy a Tisza folyón űzött kereskedelmi élénkebb só- és faforgalmat kivéve, minden tekintetben elütő és különösen tavasszal az eddig fékezni nem birt Tisza áradásával kürölvett víztengerből alig kilátszó, s ezért gyakran több oldalról meg sem közelíthető Szolnok székhely kijelölésével, messze távol áll ama kívánalmaktól; mely képes volna akár financiális, akár politikai érdekeket csak távolról is kielégíteni és megnyugtatni..." és így tovább hosszú körmondatokban. 46 43. OL: K150 1874-II-1-38894 44 SzmL: Szolnok város kgy. jk. 61/1874 45. UO. 38/1876 46. OL: K150 1876-II-1-26361 42
