Seres Péterné: Jász-Nagykun Szolnok megye kialakítása - Levéltári Füzetek 2. (Szolnok, 1975)

A jászberényiek „visszadták" a kölcsönt Szolnoknak, amiért nem akart jász város lenni. A Pesti Napló értesülése szerint a kérvényt Jászberény város küldöttsége vitte Bécsbe Albrecht főherceghez, a főherceg azonban nem fogadta a küldöttséget. A lap elítélően nyilatkozott a herényiekről, alkotmányellenes eljárásnak bélyegezte, hogy a képviselőházi tárgyalások alatt már kérvénnyel keresték fel az udvart. Az országgyűlési módosítások után megszületett a területrendezési törvény, melyet 33. szám alatt, „némely törvényhatóság területének szabályozásáról és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről" címmel 1876. június 19-én szentesített a király. A törvény csak a területrendezés körvonalait jelölte meg, az egyes községek hovatartozásáról, azok meghallgatása után döntöttek. A kormány a megyék érzékenysége miatt ragaszkodott ahhoz, hogy ősidők óta a kialakult területi határok megváltoztatására csak a törvényhozásnak volt joga, ezért az 5. §-ban kötelezte a Belügyminisztériumot, hogy a községek hovatartozását törvény mondja ki. Így született meg az egyszerű adminisztratív intézkedés törvénybe iktatása az 1877: 1. törvénnyel. Végeredményben a területrendezés a kecske és káposzta közmondást tükrözte a Jászkun Kerület szempontjából. Teljesült a jászok vágya: nem kerültek Heves megyébe, hanem együtt maradtak a Nagykunsággal, amelyet pedig remélni sem mertek. Cserébe le kellett mondaniok az önálló Kun megyéről, Jászberény és Karcag székhely státuszáról. Külső-Szolnok megye is egy törvényhatósághoz került, bár az önállóságot nem tudta megszerezni, de ez nem ár azért a nyereségért, amit Szolnok város ért el. A Kiskunságnak is teljesült a kívánsága, csak Dorozsmától kellett elbúcsúznia. Ami pedig a Jászkunság sajátos közjogi viszonyait illeti, nem szenvedtek csorbát az új törvényhatóságokban sem, hatályon kívül helyezésükre 1945-ig nem került sor. Hátra van még a redemptio alkalmával lefizetett 500 ezer rajnai forint visszafizetésének kérdése. Az 1848: 9-10-11. tc.-k lehetőséget adtak arra, hogy az összeget a Jászkunság vissza perelje az államháztartástól. Jogosnak látszik az a feltételezés, hogy egy esetleges perben a kormány döntő érvként használhatta volna fel azt a tényt, hogy a megváltott területek már különböző megyékhez tartoznak, a visszafizetést így nem lehet megoldani. El kell azonban fogadnunk, hogy ha az 1745-ben kifizetett összeget a feudális Magyarországon nem kapta meg a Jászkunság, annak visszafizetésére a kapitalista viszonyok között semmi remény nem volt. Az elutasítás törvényesítésére csak azért nem került sor, mert a feudális maradványokkal terhes törvényhozás erre nem akart vállalkozni. ^ 43