Seres Péterné: Jász-Nagykun Szolnok megye kialakítása - Levéltári Füzetek 2. (Szolnok, 1975)

Igen széles területre terjed ki a tiszti ügyész munkaköre, ő a törvényhatóság jogtanácsosa, résztvesz minden olyan ügy előkészítésében, melynek jogi vonatkozása van. Állandó tagja a közgyűlésnek, a kölönféle választmányoknak és az árvaszéknek. A tiszti ügyész a törvényhatóság jogi képviselője. A kerületi mérnök munkaköre sokrétű volt, ugyanis ebben a korban csak általános mérnökök voltak. Feladata kiterjedt az épületek, utak, hidak, közlekedési eszkököz tervezésére, építésére, felügyeletére. Földmérési és térképészeti munkákat végzett elsősorban birtokszabályozási ügyekben. Fontos feladata volt, az építkezéshez és karbantartáshoz igénybe vett közmunka irányítása is. A Kerület egészségügyi igazgatásának élén a kerületi főorvos állt, neki volt alárendelve valamennyi egészségügyi hatóság, intézmény. Az ő feladata volt az egészségügyi állapotok felmérése, és a statisztikai jelentések elkészítése. Munkáját állatorvos segítette, akinek hatáskörét és feladatait a főorvos állapította meg. A vagyon- és pénzkezelést a központban egy házi pénztárnok és egy számvevő látta el. A házi pénztárnok volt felelős a pénzkezelésért, s az elszámolással kapcsolatos nyilvántartások vezetéséért. Igen sokoldalú munka volt ez, a házi pénztárhoz tartoztak ugyanis az alapítványok, a letétek és a legkülönfélébb alapok kezelése. A számvevő tulajdonképpen ellenőri feladatokat látott el a megyei és községi pénzkezelés felett, és jelentéseket készített a pénztárak állásáról. A választmány ülésein a költségvetés és a pénztári ügyek előadója a számvevő volt. A központ tisztviselője volt a levéltárnok, mint őre és kezelője a kerületi levéltárnak. Munkáját kezelőszemélyzet segítette, akiknek feladatait és a levéltári kezelés rendjét az alkapitánnyal egyetértésben saját hatáskörében állapította meg. Meg kell említeni a központi tisztviselőkkel kapcsolatban, hogy a Jászkun Kerület szervezeti szabályrendelete értelmében a legfőbb tisztviselők mellé 1/2-1 évre gyakornokokat lehetett alkalmazni díjazásért. A gyakornoki állás felállításával kettős célt akartak elérni. Egyrészt a gyakornok plusz munkaerőt jelentett az esetleges idénymunkák elvégzésénél, amikor a személyzet növelésére nem volt a költségvetésben lehetőség, másrészt a megüresedett állásokat ezekkel a gyakornokokkal töltötték be, ismerve képességeiket és ügybuzgalmukat. c) A kerületi (járási) tisztviselők: A Jászkun Kerület járási felosztásának megfelelően 3 kerületi hivatal működött, élén a törvényhatóság képviseletében a kerületi kapitány állt, aki főszolgabírói hatáskört gyakorolt. A kerületi kapitányok feladata volt, hogy a törvényhatóság rendeleteit közvetítsék a községekhez, s gondoskodjanak azok végrehajtásáról. Ellenőrizte a községek igazgatását, a tisztviselőket, s esetenként tanácsaival segítette a községi közigazgatást. Az általa vezetett hivatal feladata volt az olyan ügykörök ellátása, melyeket a községek hatáskörükben nem láthattak el, de amelyek eléggé helyi érdekűek voltak, sem hogy a központi apparátus végezze el. Ezek közül a legfontosabbak az adóbehajtás, az iparügyek, a cselédügyek, a közrendőrség, piaci, hegyi, erdei és mezei rendőrség ügyei. A kerületi kapitány az általa vezetett járás közállapotáról negyedévenként az alkapitánynak küldött jelentést, aki azt a közgyűlés elé továbbította. d) A tisztviselői felelősség: A modern közigazgatás egyik legfontosabb ismérve, hogy a hivatalokban működő tisztségviselők munkájának ellenőrzése és felelősségre vonása biztosítva legyen. A feudális államrendszer egyik jellemzője pedig az, hogy a közigazgatásban testületek gyakorolják a hatásköröket, és így felelősségre vonásuk lehetetlen. Érthető, hogy a közigazgatást polgári alapokra helyező törvény behatóan foglalkozott a tisztségviselők felelősségével. A törvény értelmében a tisztviselők és a bizottsági tagok is büntetőjogilag felelősek eljárásukért. Elsősorban vagyonjogi felelősségről van szó, a tisztviselők által okozott károk megtérítésének módjáról. A választott és kinevezett tisztviselők esetében egyszemélyi a felelősség. A perrendtartás szabályai szerint a törvényhatósági bi16