Seres Péterné: Jász-Nagykun Szolnok megye kialakítása - Levéltári Füzetek 2. (Szolnok, 1975)

gül július 16-án névszerinti szavazással 203 : 145 arányban a kormány törvénytervezetét vitára alkalmasnak találta. 1870. július 16-tól 25-ig tartó részletes vita után a képviselőház 150-101 arányban megszavazta a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényt, és átküldte a főrendiháznak, amely július 31-én felterjesztette a királyhoz. A törvényt „42. te. a köztörvényhatóságok rendezéséről" címmel 1870. augusztus i-én szentesítette a király.

4 A törvény egy sajátos osztályuralmi forma megteremtését célozta. Az antidemokratikus választási rendszer lehetővé tette, hogy az igazgatási apparátusba a köznemesség és a vagyonos polgárság tagjai kerüljenek. A helyi önkormányzatok jogainak megnyirbálása biztosította a kormánynak a területi igazgatás feletti felügyeletet. A kormányon lévő uralkodó párt ilyen módon rákényszerítette akaratát a megyék vezetőire, s egyben ez a vezetőréteg, összetétele következtében a tömegek elnyomásának eszköze volt. A javaslat készítői elképzelésüket a következőkben foglalták össze. „A feladat, amely megoldásra várt, nem volt több, mint megvonni az önkormányzat határait, szabályozni a vitatkozás jogát, s gondoskodni az egyén védelméről az önkormányzat túlhajtásai ellen."

5 A megoldás - az egységes törvényhatóságok megteremtése - kompromisszum volt. Felerészben megteremtette a centralizált szerkezetet az egységes irányítással és az egész országra kötelező szerkezeti formával, ugyanakkor jelentős önállóságot hagyott a törvényhatóságok hatáskörében. A kettősséget jelezte az is, hogy megmaradtak a korábbi megye, szék, vidék, kerület elnevezések, és az egyes tisztviselők régi elnevezései is. A törvényhatóság egy területi egység egész lakosságát jelenti, amely önkormányzati teendőket lát el, az általa alakított hivatalok és választott tisztviselők segítségével. Az „egész lakosság" a társadalmi berendezkedésnek megfelelően értendő, bár tágabb, mint a feudalizmusban. Az elszegényedett, s ezért gazdálkodni nem tudó nemesség helyét a polgárság foglalja el. A törvényhatóságok: vármegyék és törvényhatósági jogú városok, a középfokú igazgatás szervei, közülük a megyék, irányítói és felügyelői a területen levő alacsonyabb önkormányzati szerveknek. A törvényhatóságok területe nagy - különféle gazdasági és területi viszonyokkal -, ezért az igazgatást földrajzilag elkülönítve, járásokban látják el. Az egy járásba tartozó községek a járási igazgatás vezetőjének, a főszolgabírónak vannak alárendelve. Nem kerültek a járási igazgatás hatáskörébe a törvényhatósági joggal nem rendelkező városok, melyek közvetlen a megye igazgatása alá tartoztak. A törvény életbelépése után megindulhatott a szervező munka. A törvényhatóságok rendezése eléggé vontatottan haladt. A belügyminiszter 1871. május 17-én körlevelet intézett a főispánokhoz, amelyben az 1870. évi 42. te. 91. §-ra hivatkozva az első közgyűlés időpontjául június 15-ét jelölte meg. Felhívta a főispánok figyelmét, hogy a bizottságba olyan férfiakat jelöljenek, akik nemcsak a helyi, de az országos érdekeket is ismerik és szem előtt tartják. Végül kérte, hogy a szervezési munkára elegendő de ne túl hosszú határidőt tűzzenek ki. Június 19-én a miniszter ismét körlevélben szólította fel a törvényhatóságokat a szervezési munkák és az azokkal kapcsolatos kimutatások felküldésére. Ezt a felszólítást szeptember 25-én megismételte.

6 A Jászkun Kerületben 1871. június 15-én kerületi küldöttség alakult a szervezés előkészítésére. A küldöttség július 10-én tartott gyűlésén három albizottságot alakított. A nagykun albizottság foglalkozott a járási felosztás és a tisztikar, segéd- és szolgaszemélyzet kérdéseivel, a kiskun albizottság feladata az árvaszék szervezése volt, a jász 4. Magyar Törvénytár 1869. — 1871. Bp. 1896. 5. Indoklás a köztörvényhatóságok és községek rendezéséről szóló törvényjavaslathoz Képv. irom. V. kötet 485. szám 6. Országos Levéltár: Belügyminisztérium általános iratai (továbbiakban: OL: K 150) 1871-11-12 12183 8