Seres Péterné: Jász-Nagykun Szolnok megye kialakítása - Levéltári Füzetek 2. (Szolnok, 1975)

húzva és fölé javítva ivaicag.

29 Kisújszállás harcát támogatta az a Törökszentmiklóson 1874. január 25-én kelt kérvény is, melyet aláírt Törökszentmiklós, Mezőtúr, Dévaványa, Tiszaszalók, Tiszaabád, Kenderes, Tiszabura, Fegyvernek, Tiszapüspöki, Tiszaroff és Tiszaderzs megbízottja.

30 A törökszentmiklósi értekezleten résztvevők már pozitívumként említik meg a kisújszállásiak anyagi felajánlását is. Ennek ellenére az 1874-es év folyamán Kun megye egyet jelentett Karcag központtal. A megye elnevezése körül is van némi bizonytalanság. Az említett 1873 évi tervezetben a megye elenevezése KunSzolnok, a Szapáry-féle törvényjavaslatban Kun megye, és az 1874-ben készült térképen ismét Kun-Szolnok. Az utóbbi megoldás felel meg jobban a valóságnak, hiszen a megye jelentősebb részét a volt Külső-Szolnok területe teszi ki. Felmerült egy harmadik elnevezés is az említett törökszentmiklósi értekezleten. A jelenlevők valamennyien a külső-szolnoki területhez tartoztak, és így sérelmezték, hogy 79 108 lakost rendel alá a javaslat 51 079 nagykunsági lakosnak. A megbízottak szerették volna elkerülni a vitát az elnevezés körül, és ezért javasolták, hogy az új megye kapja a történelmi „Kemej" nevet.

31 A székhely kérdésén túl problémák voltak a Heves megyéből átcsatolni kívánt területrésszel is. A miniszter már említett körlevelében 1874-ben és a Kerület ez alkalomból készített felterjesztésében az új megyéhez tartozó nagykunsági községekben egyetértenek. E szerint a kérdéses községek: Karcag, Kunhegyes, Kunmadaras, Kisújszállás, Túrkeve és Kunszentmárton. Heves megye közgyűlése nem egyezett bele valamennyi község átcsatolásába. Nem volt probléma Tiszabura, Tiszaroff, Tiszabő, Fegyvernek, Tiszapüspöki, Kenderes, Tiszaszajol, Törökszentmiklós, Mezőtúr, Tiszaföldvár, Cibakháza, Tiszainoka, Tiszakürt, Tiszaug, Tiszasas, Csépa és Szelevény községek esetében. A nehézséget az okozta, hogy Szapáry a Kerület közgyűlésével egyetértésben, valamennyi Tisza balparti község átcsatolását javasolta, abból a meggondolásból, hogy ilyen módon a Tisza, mint természetes megyehatár szerepel. Heves megye azonban ellenezte valamennyi község elcsatolását és tiltalkozott az ellen, hogy a Tisza folyót, mint közlekedési akadályt jelölik meg indokul. A miniszter és a Kerület kívánsága ellenére is feltétlen meg akarta tartani Tiszafüred, Tiszaörvény, Tiszaszőlős, Tiszaigar, Tiszaőrs, Nagyiván, Tiszaderzs, Tiszaabád, Tiszaszalók és Tiszaszentimre községeket. Az érintett községek maguk is úgy nyilatkoztak, hogy Heves megyében kívánnak maradni. A megye közgyűlésének elhatározásában közrejátszó meggondolásokról a főispán említett bizalmas jelentésében elmondja, hogy az ellenkezés oka Szolnok székhelyharca. A város célja, hogy Kun megye ne jöjjön létre, ezáltal lehetőség van Külső-Szolnok önállósodására Szolnok központtal. Dévaványa Heves megyei község a hozzátartozó Cséfán pusztával némi vitára adott alkalmat a Kerület és a miniszter között. A miniszter Békés megyéhez kívánta csatolni, a Kerület azonban javasolta Kun megyébe kebelezését. A község maga is így nyilatkozott, ha hinni lehet a karcagiaknak, akik kérvényükben hivatkoztak erre.

32 Fordított volt azonban a helyzet Szentandrás Békés megyei községgel, melyet a Kerület visszautasíott. Békés megyéből közös megegyezéssel át akarták csatolni még Öcsöd községet. Kun megyéhez tartozott volna a miniszter elképzelése szerint Egyek szabolcsi község is. A Kerület közgyűlése nem elégedett meg azonban ennyivel, és bejelentette igényét az egész nádudvari járásra: Egyek, Nádudvar. Szovát, Püspök29. uo. 1874-II-1-511 alapszám iktatószám nélkül. A tervezet eredeti szövegében Jász megye szerepel Jászberény székhellyel, majd át van húzva azzal a megjegyzéssel, hogy Heves megyébe kebeleztetik. Ilyen megoldásra csak Szapáry 1873. decemberi javaslatában került sor, az eredeti íeljegyzés tehát korábbi időből való. 30. UO. 1874-II-1-4123 31. „Kemej" egy régi magyar vármegye neve volt, amelynek területe a későbbi Külső-Szolnok megye egy részéből és a Nagykunságból állt. A betelepedéskor a nagykunsági részt a kunoknak adományozta a király, a fennmaradó terület pedig Külső-Szolnok vármegyébe olvadt, és így megszűnt Kemej megye. A tervezett Kun megye a régi Kemej megye, területéből alakult volna, így érthető a törökszentmiklósiak javaslata. 32. OL: K 150 1874-II-1-41873 36