Seres Péterné: Jász-Nagykun Szolnok megye kialakítása - Levéltári Füzetek 2. (Szolnok, 1975)

ladány, Tetétlen, Földes, Sáp községekre, azzal az indokkal, hogy nem fognak hiányozni megyéjüknek. Az előzőekben vázolt területtel és általában Kun megyével kapcsolatban igen sok helyen és időben tartottak tárgyalást, és készítettek kérvényjavaslatot. Jó összegzést ad erről Püspökladány 1874. október 25-én kelt kérvénye, melyben kéri Kun megyéhez csatolását, egyben felsorolja, hogy hol és mikor kérvényezték már ugyanezt. Az összeállítás érdemes a részletezésre:

33 1873. július 6-án és 1874. szeptember 18-án a Karcagon tartott értekezleten, 1874. szeptember 3-án a helyben tartott népgyűlésen, 1874. október 8-án a miniszter jelenlétében a karcagi küldöttséghez csatlakozva. A felsorolásból érdekes következtetéseket lehet levonni. Elsősorban azt, hogy a területrendezés problémája olyannyira megmozgatta az érdekelteket, hogy e tárgyban népgyűlésekre is sor került. Nem lényegtelen megállapítás, hogy Kun megye megalakításáért folytatott harc élén Karcag állt, s több ízben összehívott küldöttértekezleten biztosította a környék hűségét újra meg újra. Végül, hogy városi küldöttség ment a miniszterhez, ahol nyilvánvalóan Karcag város érdekeit igyekeztek előtérbe helyezni. A biztató előzmények ellenére is az 1876 évi törvényjavaslat Karcag polgárainak és a Kun megyét pártolóknak egyaránt csalódást okozott, mert elvetette Kun megye tervét. ELKÉPZELÉSEK A KISKUNSÁGRÓL A területrendezés legnehezebb kérdése kétségkívül a Kiskunság volt, s megfelelő rendezést csak a kettészakítása jelentett volna, ahogyan ezt Szapáry elképzelte. A javaslat ellen megindult a kérvények és javaslatok áradata, ahogyan ezt már a Jászság esetében is láttuk. Meg kell azonban jegyezni, hogy a Kerület közgyűlése korántsem harcolt olyan lelkesen a Kiskunságért, mint a Jászságért, persze nem az érzelem hiányáról volt szó, hanem arról, hogy ez a terület feküdt legtávolabb, és ezért legkevesebb kapcsolata volt a központtal. A Szapáry-féle kettészakítási javaslatnak támadható pontja a kiskunsági puszták ügye volt, melyről a Kerület főkapitánya 1874. szeptember 21-én kimerítően nyilatkozott.

34 Nagyon rossz megoldás lett volna, ha más törvényhatóság kebelébe tartozott volna a község és másikba a tulajdonában levő puszta, a megyehatárokat azonban nem lehetett úgy kijelölni, hogy ilyen eset ne forduljon elő. Szapáry 1874-ben megpróbálkozott a Kiskunság kettéosztásával olyan módon, hogy a puszták ügye is megoldódjék. Elképzelése, amint ez a nyilatkozatot kérő leveleiből is kitűnik, az volt, hogy Pest megyéhez csatolja Kiskunlaczháza, Kunszentmiklós, Szabadszállás, Fülöpszállás kiskunsági községeket Csókás, Kató, Kerekegyháza pusztákkal. A fennmaradó kiskunsági helységek Kiskunfélegyháza, Majsa, Halas és Dorozsma Csongrád megyéhez csatlakoznak. Itt azonban olyan meglepő fordulat történt, melyre a miniszter is aligha számított. 1874. október 20-án Csongrád megye visszautasította a Kiskunságot, és kérte, hogy jelenlegi határai között maradjon meg önálló megyének.

35 A döntés indokait tisztázni nem lehetett, elgondolkoztató azonban az a tény, hogy néhány nappal korábban szeptember 29-én Szeged város, az alakítandó Csongrád megye székhelye, azt kérte a minisztertől, hogy csatolja a megyéhez Dorozsma és Majsa kiskun községet Ülés, Pálos, Csólyos, Szentlászló, Kömpöcz, Mérges pusztákkal együtt.

36 A szegediek kérvényükben meg is magyarázzák az okot: Szeged így jobban a centrumban lenne. Az új elképzelésre a Kerület közgyűlése augusztus 31-én kelt felterjesztésében válaszolt ,és ellenezte a kettészakítást. Ugyanakkor kidolgoztak egy javaslatot, melynek értelmében Csongrád megye tiszáninneni részeiből, Pest megye kuskunsági beszögellé33. UO. 1874-II-1-45072 34. UO. 1874-II-1-40252 35. UO. 1874-II-1-44215 36. UO. 1874-II-1-44291 37