Seres Péterné: Jász-Nagykun Szolnok megye kialakítása - Levéltári Füzetek 2. (Szolnok, 1975)

A megoldás: a megyék területének rendezése egészen új alapokon, szentimentalizmus és hagyománytisztelet nélkül. A kormánynak azonban számolnia kellett az önkormányzatok szervezett ellenállásával, s ezért 1870-ben még nem kísérelte meg a területrendezést. Az idő azonban sürgetett, a törvényhatóságok rendezésével a közigazgatás helyzete nem javult, 1873-ban Nechrebecky Sándor a képviselőházban gúnyosan nyilatkozott, hogy az igazgatás nem rosszabb, mint a rendezés előtt volt.

3 Az önkormányzatok is érezték a rendezés szükségességét, s nem érte őket váratlanul az első területrendezési javaslat, bár a kormány tartva az ellenkezésektől, igyekezett az előkészítő munkát titokban tartani. 1873. auguszus 13-án a Jászkun Kerület közgyűlése már feliratot intézett a belügyminiszterhez, amelyben hivatkozik a területrendezésről keringő hírekre.

4 Az értesülésekből arra következtettek, hogy a Jászkunságot szét fogját darabolni, és mivel ez nyugtalanságot kelt a lakosságban, kérték a javaslat nyilvánosságra hozatalát. A kérést okóber 21-én - miután választ nem kaptak megismételték.

5 A második felirat már részletesebb, ebben eleve tiltakoztak az olyan területi törvény ellen, amely nem a törvényhatóságok meghallgatása után született. Szóvátették, hogy miért nem egyidőben hajtották végre a szervezeti módosításokat a területrendezéssel, holott a gyakorlatban ez ésszerűbb lett volna. A Kerület közgyűlésének lényegében igaza volt: a kormány politikai megfontolásból a célszerűség elvét áldozta fel. A SZAPÁRY-FÉLE TERÜLETRENDEZÉSI JAVASLAT Az első lépést a területrendezés útján gr. Szapáry Gyula belügyminiszter tette meg, 1873. december 21-én a képviselőháznak bemutatta a törvényjavaslatot.

6 Hencz Aurél a területrendezésekről írt összefoglaló munkájában arra a következtetésre jutott, hogy Szapáry vadászott a népszerűségre, és ez feltétele volt annak, hogy az európai szinten gondolkozó igazgatási szakemberek lehetőséget kaptak a legmodernebb javaslat elkészítésére.

7 A javaslat koordintora Nechrebecky Sándor miniszteri tanácsos leveleiből világosan meghatározhatók a javaslat készítőinek alapelvei.

8 Nechrebecky tíz ilyen elvről számol be, amelyeknek egy része az aránytalanságok megszüntetését célozza, másik része a földrajzi fekvés hibáit korrigálja. Legfontosabb az első elv: az alakuló törvényhatóságok fedezni tudják közigazgatási költségeiket. Azok a megyék, melyek erre nem képesek egyesüljenek más törvényhatóságokkal, vagy területüket keblezze be más megye. Második elvként a kisebb törvényhatósági jogú városok megszüntetése szerepel ugyancsak a közigazgatási költségek fedezésének biztosítása céljából. Nechrebecky harmadik alapelve a földrajzi aránytalanságok megszüntetését célozza. Elképzelése, hogy a kiszögellések, szigetek beolvasztása olyan módon történjék meg, hogy a létrehozott megyék területe viszonylag kikerekedjék, a szélső települések távolsága a központtól aránylag azonos legyen. Fontos szempontnak tartja a megyei határok megállapításakor a természetes határok szem előtt tartását. A negyedik alapelv híven tükrözi a készítőknek azt a törekvését, hogy kiigazgatásokat eszközölnek, és nem új területi beosztást készítenek. Ezt mindvégig hangsúlyozzák is az önkormányzatok megnyugtatására. Ez esetben a természetellenesen nagy törvényhatóságok felosztásáról van szó, de ezt csak korlátozott számban szándékoznak végrehajtani. Nechrebecky két példát említ Pest3. Képv. n. IV. kötet 83. ülés 4. OL; K 150 1873-II-1-34283 A területrendezésre vonatkozó valamennyi iratot csatolták az 1876-II-1-878 alapszámhoz. 5. uo. 1873-II-1-48457 6. Képv. n. VIII. kötet 187. ülés 7. Hencz Aurél: Területrendezési törekvések Magyarországon Bp. 1973. 8. Nechrebecky Sándor a rendezési javaslatot részletes magyarázat kíséretében megküldte a pénzügyi-, és igazságügyi miniszternek, valamint a miniszterelnöknek. Az akta megtalálható: OL: K 150 1873-II-1-34752 28