Seres Péterné: Jász-Nagykun Szolnok megye kialakítása - Levéltári Füzetek 2. (Szolnok, 1975)

A rövid mondat igen széles hatáskört jelentett, legfőbb biztosítéka volt annak, hogy az önkormányzatokat az államvezetés ellenőrizni tudja, s adott eseben rendeleteinek végrehajtására kényszerítse. A készerítő erő két irányban hatott, az egyik: hogy a törvényhatóság és a kormány érintkezése a főispánon keresztül történt, a másik: sokkal hatékonyabb eszköz a tisztviselők fölötti rendelkezés. A képviselőházi tárgyalások és a törvényhatóságok feliratai bizonyítják, hogy mennyire kulcsfontosságú a főispáni hatáskör. Maga a képviselőház is túlzásnak tartotta, hogy a törvényhatósági feliratok megtagadása után, a rendeletek végrehajtása érdekében a főispán teljhatalmat kap, bármely tisztviselőt felfüggeszthet. A törvény végső szövegében ez a jogkör azzal módosult, hogy a két legfőbb tisztviselő az alispán és a polgármester elmozdításához belügyminiszteri engedély szükséges. A törvényhatóságok véleményét a főispáni hatáskörről jól tükrözi Heves és Külső-Szolnok t. e. vármegyék közgyűlésének véleménye.

11 A hevesiek élesen tiltakoznak a főispán minden mértéket meghaladó hatalma ellen, amely lehetővé teszi, hogy tisztviselőket mozdít el és helyettest állít, a választott hivatalokra tisztviselőket jelöl, a küldöttségekbe pedig fölös számmal küld tagokat. Nem értenek egyet a hevesiek a tisztviselők feletti főispáni hatommal, tekintettel arra, hogy engedelmes eszközévé válnak a főispánnak azzal, hogy tőle függ állásuk. Az elgondolásban nagyon érdekes az a tény, hogy a főispánt eleve a megye ellenségének tartják, s egyben feltételezik a megye és a felsőbb igazgatás ellenségeskedését. Kétségtelen tény, hogy az ellenségeskedésre a későbbi időkben igen sok példa volt, melyeknek eredetét Vörös Károly a törvényhatóságokról írt tanulmányában abban látja, hogy az igazgatás élére került középburzsoázia gazdasági érdekei a helyi politikához kötődtek, sokszor a kormánypolitikával szemben is.

12 A hevesiek esetében azonban egyszerűbb dologról van szó, kérvényükben a törvényjavaslat minden olyan pontját támadják, amely akár a legkisebb engedményt is teszi a központosításnak az önkormányzatok rovására. A tagadásban a legvégsőkig is eljutottak, ellenjavaslataik között szerepel az a gondolat, hogy nincs szükség főispánra, hatáskörét a képviselő testület vegye át. Végsősoron sem a törvényhatóságok kérvényei és ellenjavaslatai, sem a képviselőházi ellenzék nem változtatott azon a tényen, hogy a központi hatalom és az önkormányzatok kapcsolatában a végrehajtás legfőbb biztosítéka a főispán lett. 1870-ben a közigazgatási törvény megszületésének idején, Gróf Szapáry István volt a Jászkun Kerület főkapitánya. Szapáry gróf 1873. október 19-én búcsúzott a Kerület közönségétől, Pest - Pilis - Solt vármegyék főispánja lett. Az új főispán Kiss Miklós Kecskemét város országgyűlési képviselője, október 21-én tartott közgyűlésben foglalta el hivatalát, amelyet a Jászkun Kerület megszűnéséig megtartott. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI BIZOTTSÁG Az új törvény értelmében a feudális nemesi közgyűlés helyébe a törvényhatósági bizottság lépett, választó, ellenőrző és részben irányító testületként, hatósági jogkörrel. A bizottság fele részben választott képviselőkből állt, fele részben pedig a törvényhatóság legtöbb államadót fizető polgáraiból az ún. virilisekből. A törvény legtámadhatóbb, s a feudális önkormányzatok számára legsértőbb pontja ez a virilitás. A javaslat készítői is tisztában voltak ezzel, és a képviselőháznak két indokot is felsorakoztattak az elképzelés mellett. A javaslat így látja biztosítva, hogy az igazgatásban közreműködők a funkcióval járó tetemes költséget előteremtsék, és így szűnik meg az a korábbi állapot, hogy nem azok kormányoznak, akik a költségeket fedezik. 11. Heves megyei Levéltár (továbbiakban: HmL) Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesült (t. e.) vármegyék kgy. jk. 450/1870 12. Vörös Károly: A polgári kori magyar törvényhatósági közigazgatás Bp. 1956. 6. old. 12