Seres Péterné: Jász-Nagykun Szolnok megye kialakítása - Levéltári Füzetek 2. (Szolnok, 1975)
A virilitás a választójogi törvénnyel együtt, az önkormányzati képviselet antidemokratizmusát tükrözi. A vagyoni censusos választójog és a virilitás a burzsoázia útját biztosította az igazgatási apparátus felé, s ezáltal előrelépést jelentett a nemesi közgyűléshez képest. Ugyanakkor az 1848 évi demokratikusabb képviseleti rendszerhez viszonyítva visszalépés volt. A szegényebb rétegek képviselői sem választás útján, sem a virilitás alapján nem juthattak be a bizottságokba. A képviselőházi vita során a felszólalók támadták a virilitás intézményét 1848-ra hivatkozva, valójában azonban a nemesi előjogok védelmében. A feudális Önkormányzatok is ellenezték a virilitást, bizonyítja ezt a képviselőházhoz küldött tiltakozó kérvények egész sora. A törvény részletesen intézkedik arról, hogy kik és hogyan lehetnek tagjai, virilis alapon, a bizottságnak. A legfigyelemre méltóbbak az értelmiségre vonatkozó intézkedések, miszerint az ő államadójuk kétszeresen számít. Kétségtelen, hogy még így is csak az értelmiség szűk kis rétege kapott lehetőséget arra, hogy a bizottság tagja legyen. A törvényhatósági bizottság másik felét, a törvényben részletezett módon, a lakosság választja. A választási eljárás új vonása a választó kerületek alakítása, melyet a javaslat azzal indokolt, hogy így elkerülhető a tömeges választás valamennyi veszélye, s minden vidék és párt lehetőséget kap a képviseletre. A törvényhatósági bizottság rendszeres időközökben közgyűléseket tart. A törvény kötelező érvénnyel évi két közgyűlést rendelt el, az éves számadások felülvizsgálatára és a költségvetés előkészítésére. Képviselőházi módosításként került a törvénybe, hogy a két kötelező gyűlésen túl tartható közgyűlések számát a törvényhatóság szabályrendeletben állapítja meg. A közgyűlés elnöke a főispán. A közgyűlésben részt vesznek és szavaznak a választott tisztviselők, de jelen vannak és felszólalhatnak a többi tisztviselők is. A közgyűlés rendjét a törvény előírásaival egyezően, szabályrendeletben állapítja meg a törvényhatóság. A közgyűlés hatáskörébe egyaránt tartoznak közigazgatási és gazdasági ügyek. A közigazgatási ügyek közül a legfontosabbak a szabályrendelet-alkotás, az igazgatási hivatalok, vagy állások rendszeresítése és megszüntetése, közigazgatási és választókerületek alakítása. Igen fontos feladatkör a községi igazgatás felett gyakorolt felügyelet, a közgyűlés elsősorban a fellebbezések elbírálásában kap szerepet. Feladata a közgyűlésnek a tisztviselők, különféle bizottságok és választmányok kinevezése, illetve választása, ezek beszámoltatása, fegyelmi felelősségre vonása. A közgyűlés kizárólagos hatáskörrel gyakorolja a kérelmezés és felírás jogát. A közgyűlés elsősorban az egész közönséget érintő gazdasági ügyekben illetékes: így a közös vagyon ügyeiben, kölcsönök felvételekor, közlekedésre és építkezésekre vonatkozó döntésekkor. Természetszerűleg elkészíti a költségvetést és a zárszámadást is. Az új törvény értelmében alakuló törvényhatósági bizottság a Jászkun Kerületben 1872. január 11-én kezdte meg működését. A bizottság virilis tagjainak névjegyzékét az előírásoknak megfelelően elkészítették, és 1871. december 12-én tartották a Kerület valamennyi helységében a képviselők választását. A törvényességi vizsgálatok után 1872. január 10-én a főkapitány bejelentette a törvényhatósági bizottságok megalakulását. AZ ÁLLANDÓ VÁLASZTMÁNY A törvényhatóságokban a közgyűlés elé kerülő legfontosabb ügyeket az állandó választmány készíti elő. Az állandó választmányt a törvényhatósági bizottság 3 évre választja tagjai sorából. A törvény az állandó választmány szervezetére vonatkozóan nem intézkedik, azt a törvényhatóság hatáskörébe utalja. Az állandó választmány tulajdonképpen a régi kisgyűlés helyét vette át, nem kapta meg azonban annak határozathozatali jogát. A kisgyűlés határozatait a közgyűlésnek utólag jóvá kellett hagynia, s nem határozhatott a közgyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben. Ilyen értelemben a 13