Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)

TANULMÁNYOK - BAGI GÁBOR: A felvidéki reformáció mártírja és az „Alföld megnyomorítója”? (Egy császári hadbiztos azonosításának problémái 1685/87-ben)

gyógyszerészeti iskolát, mely különösen német földön tett szert jó hírnévre. Otthona gyak­ran volt tudósok, értelmiségiek találkozásainak színtere.43 43 Lengyel 1995, 27. 44 Bubryák 2001; Erdős 2017, 466-477. 45 Hörk 1895; Gömöry 1933,14-16.; Bubryák 1995, 338. Ezek az évek jelenthették Weber János életének csúcspontját. 1662-ben Lőcsén adta ki újabb művét, a „Janus Bifrons.. ."-t („Kétarcú Janus, azaz orvosi politikai tükör, vagyis ter­mészetes kormányzási tükör"), amit 1665-ben a harmadik könyve, a „Lectio Principum" („Fejedelmeknek útmutatója") követett. Weber politikai szerepvállalásának középpontjá­ban Eperjes állt. A saját szűkebb pátriájához fűződő hűség azonban nem oldódott fel az uralkodó iránti lojalitásban, ezek egyidejűségét műveiben több helyen is hangsúlyozta. A gyakorlatban viszont mindez csak rövid időre valósulhatott meg. Amikor ugyanis Eperjes érdekei összeütközésbe kerültek az uralkodó parancsával, Weber nem habozott nyíltan kiállni az előbbi mellett. Több adományt tett az evangélikus egyház javára, a Szent Miklós templomban orgonát készíttetett, és több olajfestményt és domborművet rendelt meg. A legélesebb konfliktust aztán az evangélikus kollégium létrehozása váltotta ki.44 1665-ben Kassán gyűltek össze Felső-Magyarország evangélikus rendjei és a szabad ki­rályi városok közül Bártfa, Eperjes, Késmárk, Kassa, Kisszeben és Lőcse főbírái, a bánya­városok és a tizenhárom szepesi város képviselői az eperjesi evangélikus gimnázium megalapítása érdekében. A főnemesek közül jelen volt gróf Thököly István, báró Osztrosíts Mátyás, báró Thököly Zsigmond és báró Petróczy István, míg a nemességből Bakay István, Berzeviczy Zsigmond, Dalmady István, Dessewffy György, Dobay András és Gábor, Fe­­jérváry Zsigmond, Ghillány János, Görgey Ezékiel, Horváth (Stansith de Gradecz) Boldi­zsár, Keczer Ferenc, Kiszeli Sándor, Péchy András, Sárossy Sebestyén, Semsey Ferenc, Ujfalusy Zsigmond, Szirmay István, és még igen sokan az előkelő nemesek közül. A du­nántúli evangélikusok képviselői is megjelentek, Weber barátja, Wittnyédy István (1612- 1670) vezetésével, sőt reformátusok is, szép számban. A külföldi protestánsok is megértéssel fogadták ezt a törekvést, és komolyan áldoztak is erre a célra. 1665. augusztus 11-én a hat felvidéki város képviselői hivatalosan is megalapították az evangélikus gimnáziumot, a kassai jezsuita akadémia és a nagyszombati jezsuita egyetem ellensúlyozására. Augusztus 20-án Lőcse és Eperjes támogatásként nagyobb összeget aján­lott fel, majd nyilvános gyűjtést kezdeményeztek. Eperjes a főpiac legszebb helyét engedte át az építendő nagy intézetnek és egyúttal javadalmai közül Mohnyát, Kajátát és a luzsán­­kai nemesi részbirtokot ajándékozta e célra. De küldtek pénzt Erdélyből, sőt Sziléziából, Hollandiából, Svédországból, Dániából, Szászországból is. Az érdeklődés olyan nagy volt, hogy az iskola előbb „illustre Gymnasium"-má, majd „Lyceum"-má fejlődött. 1666-ra az iskolára szánt pénzösszeg már 50.000 aranyat tett ki. Ehhez Weber János 1.000, Wittnédi István 6.000, a Thököly és a Keczer családok 10-10.000, XI. Károly (1660-1697) svéd király pedig 20.000 ft-ot adományozott. Végül már közel 100.000 ft gyűlt egybe, ami abban az időben hatalmas összeg volt. Hivatalosan 1667. április 16-án nyílt meg - nem minden ne­hézség nélkül - a tízosztályos evangélikus kollégium.45 19

Next

/
Thumbnails
Contents