Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - BAGI GÁBOR: A felvidéki reformáció mártírja és az „Alföld megnyomorítója”? (Egy császári hadbiztos azonosításának problémái 1685/87-ben)
És itt egy sajátos problémára kell utalnunk. Mint láthattuk, az 1630-as évektől kezdve több évtizeden át Weber János a bécsi udvar, a magyar katolikus főurak és egyházi főméltóságok egyértelmű támogatását élvezte. Pillanatnyilag nehéz megmagyarázni, hogy ezt evangélikus vallású személyként hogyan is sikerült elérnie. Van olyan elképzelés, miszerint az 1630-as években rekatolizált, ám az ezzel kapcsolatos szakirodalmi utalások eléggé megbízhatatlanok. Sajátos az is, hogy mindkét alkalommal katolikus családból házasodott. Lehetséges - bár messze nem magyaráz meg mindent -, hogy a Habsburgok erősödő magyarországi centralizációs törekvései értékelték át a helyzetet. Az viszont kétségtelen, hogy az evangélikus vallás melletti kiállása nyomán utóbb Weber elvesztette a korábban élvezett felsőbb támogatást, amiben persze az 1664 utáni Zrínyi-Wesselényi összeesküvés, és következményei is nagy szerepet játszottak. Az bizonyosnak tűnik, hogy az evangélikus gimnázium alapításában való közreműködés nem tett jót Webernek, ráadásul az ezzel kapcsolatos német nyelvű üdvözlő kiadványok is az elsők között emelték ki a szerepét.46 Az új főiskola alapítása országos feltűnést keltett, a Habsburg udvar és a katolikus körök pedig egyaránt az iskola építése ellen léptek fel. Maga I. Lipót két rendeletet is kibocsátott, amelyekben az eperjesieket büntetéssel fenyegette, ha Akadémiát mernek felállítani. Szelepcsényi, már mint érsek a császár nevében betiltatta az építkezést, arra hivatkozva, hogy minden akadémia létesítését előbb a császárral kell jóváhagyatni. Az ügyes diplomata, Weber azonban ravasz módon elhárította az akadályt. Azzal védekezett, hogy nem akadémiáról, hanem csak egy más jellegű iskolatípusról van szó. 46 Asztalos 1928,155., 159. 47 Gömöry 1933,14-16. 48 Ennek elemzését lásd: Bubryák 1995, 338-343. 49 Pauler 1876, 271., 313., 391., 412.; Óváry 1901, 310. A császár tanácsadói számára ijesztően hathatott, hogy a felajánlások nyomán alig másfél év alatt elkészült a gimnázium impozáns épülete, amely remeke volt a felső-magyarországi reneszánsznak. Az iskola patrónusai nagy gonddal készítették el a szervezeti szabályokat és a tantervet. Eszerint a pártfogói gyűlés által választott 12 személy (hat-hat nemes és polgár) intézte az iskola ügyeit. Ez a Kollégium pótolta az egyetemet, és az elemi képzéstől kezdve tíz osztályban magasabb ismereteket is nyújtott.47 Weber 1668-ban kiadta immár negyedik, utolsó művét is, az Eperjes várost bemutató „Wappen der königl. freyen Stadt Epperies" („Eperjes felső-magyarországi királyi város címere") címűt.48 Bár lehettek még további tervei is, a sors keresztülhúzta a számításait. Nem tudni, hogy a Zrínyi-Wesselényi-féle összeesküvésben milyen mértékben vett részt. Valószínűleg számos dologról tudott, ez irányba mutat Wittnyédy Istvánnal való kapcsolata, és hogy a mozgalom tagjai között volt barátja, Guth Dániel eperjesi jegyző is. Az viszont bizonyos, hogy később kétszer is kihallgatták emiatt, és bár tisztázta magát, őt is meghurcolták. 1670-ben kétszáz társával hűtlenség vádjával bebörtönözték, kihallgatására a következő évben került sor. Jogi eljárást nem folytattak ellene, mégis csak a Bécsben megalakult új bíróság engedte szabadon. Hogy mikor, nem tudni, de 1671. november 5-én még Eperjes város levélben kérte Lobkowitz minisztertől Weber és Guth elbocsátását.49 20
