Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Görgei és a Nádor-huszárezred 1843–1849. IV. rész
Legyünk szigorúak, de legyünk igazságosak is; mi, kik kortársai vagyunk, csak adatokat nyújthatunk a jövőben megírandó történelemnek: részrehajlatlan s legigazságosb bírája Görgeinek csak a jövőben megírandó történelem leend. Áldjon a mindenható. Változhatlan barátod Dessewffy Dénes"71 71 A Hon, 1867. november 23. 270. sz. 72 Lányomnak szólok, menyem is értsen belőle. 73 A Hon, 1867. december 13. 287. sz. A cikkhez a szerkesztőség a következő jegyzetet fűzte: „Távol tartjuk magunkat attól, hogy e kérdésben ítéletet hozzunk, nem is vagyunk rá illetékesek; az egymást kiegészítő, vagy helyreigazító adatoknak azonban szívesen helyet adunk lapjainkban; miután a felvetett tárgy nem politikai pártkülönbségek, de történelmi tények körül forog, s az egymással vitatkozó személyek egy és ugyanazon szabadelvű párt hívei, érdemekkel a múltban, hivatással a jövőben." Máriássy maga is válaszolt Dessewffy cikkére: „Nyílt válasz Dessewffy Dénesnek Nagy meglepetéssel és még nagyobb csudálkozással olvastam a »Hon« 270. számában közzétett, s hozzám mint a debreceni csatáról írt cikk írójához intézett nyílt leveledet. A bevezetés után azt lehetettgyanítanom, hogy elbeszélésemet megcáfolva, s állításaimat megsemmisítve találom soraidban; meglepetésem tehát nagy volt, midőn cáfolat helyett csekély érdememet dicsérteidéi elhalmozva, s történelmi ellenadatok helyett puszta egyéni elmélkedéseket kelle hallanom azokban, elcsudálkozásom pedig tető pontját érte el akkor, midőn megértettem belőtök azt, hogy Te, kedves barátom, egyszerű katonai, szorosan csak tényékhez ragaszkodó, és csak is egy speciális történelmi tényre vonatkozó elbeszélésemből mit mindent, s oly következéseket tudtál kivonni, melyeknek elbeszélése igen szép, cáfolása igen nagylelkű bátor dolog, egyszóval, mely minden lehet, csak nem felelet az én elbeszélésemre. így fogván fel soraidat, természetesnek fogod találni, hogy heterogén állításaid cáfolásába már csak lovagiasságból sem bocsátkozhatom. Görgeit sújtani valóban nem volt célom; én csak a részrehajlatlan történetíró számára nyújtottam híven és lelkiismeretesen egy kis adatot; ezzel tartoztam az igazságnak; tartoztam becsületében megtámadott, s mert elvérzett, magát védeni nem tudó parancsnokom, és a csatában részt vett bajtársaimnak és magamnak. Hogy én a csatát s annak körülményeit egy kissé másképp adom elő, mint azt Görgei, szerencsétlen könyvében jónak látta leírni; s hogy a csatának ilyetén leírása némi gyanúba hozza itt is misztikus eljárását; arról én nem tehetek. Egyébiránt Te ezt mind igen jól tudod; s ha mégis daczára annak hozzám intézed soraidat: nem lehet mást gondolnom, mint azt, hogy azok tulajdonképp nem hozzám, de csak általam (percutendo catulum ut sentiat le 72 ) ez utóbbihoz - a közvéleményhez szólanak, s hogy Te annak csak be akartad magadat mutatni, mint védőjét az ártatlanul üldözött fővezérnek, oda dobván egyúttal bátran a kesztyűt minden hitetlennek szeme közé. És ez minden esetre igen szép és bátor dolog Tőled; de ne vedd rossz néven, ha emlékedbe ajánlom Szász Károly honatyánk mondott szavait Magyarország oroszlányáról. - Isten megáldjon. Kelt Lőcsén 1867. nov. 27. őszinte barátod Máriássy János"73 91
