Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Görgei és a Nádor-huszárezred 1843–1849. IV. rész
A vita ezzel abba is maradt, mivel állítás állt szembe állítással (vagy az állítás mögé tett kérdőjelekkel), viszont maga a vitatott okmány nem állt rendelkezésre.74 Ahogy Görgey Ármin írta a vitacikkében: „Lehet, hogy e parancs nem létez; lehet, hogy létez; de falsum? 5 lehet, hogy létez és valódi is, de más időben, egy korábbi, lényegesen különböző momentumban (talán előlegesenfigyelmeztetőleg) volt kiadva; lehet végre, hogy e támadási parancs azért kelt, nehogy Nagysándor valamiképp kelleténél jobban siettesse hátravonulását."76 74 A vitát ismerteti Kosáry 1994, 376-379. 75 hamisítvány 76 Görgey Ármin cikkét lásd: A Hon, 1867. szeptember 7. 205. sz. 77 Gyalókay 1927 Noha Dessewffy nem volt részese Görgei nagy visszavonulásának, s fellépését a Görgei melletti rokonszenv magyarázta, a történeti kutatás utólag az ő kételyeit igazolta. Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlását követően a bécsi levéltárak 1848-49-es vonatkozású anyagai is kutathatóvá váltak a magyar kutatók számára. A debreceni ütközettel kapcsolatos kérdéseket az osztrák Kriegsarchivban fennmaradt magyar hadműveleti okmányok alapján tisztázta Gyalókay Jenő. Eszerint Pongrácz István őrnagy, az I. hadtest táborkari főnöke augusztus 1-jén jelentette a hadsereg főparancsnokságának, hogy az oroszok előőrse előző éjjel bevonult Balmazújvárosra. Mivel szemtanúi beszámolók szerint erejük nem jelentős, Pongrácz javasolta, hogy az I. hadtest mielőbb induljon Debrecenbe, ott várja be az ellenséget, és ütközzön meg vele. A hadsereg táborkarának szerepét ellátó Központi Hadműveleti Iroda ezt engedélyezte azzal, hogy a hadtest fogadja el és verje vissza az ellenség támadását, ha az Debrecenben érné, majd a korábban kiadott utasításoknak megfelelően folytassa visszavonulását. Azaz, a vitatott utasítás válasz volt Pongrácz jelentésére, s csupán az ellenség visszaverésére, nem pedig hosszan tartó, döntő összecsapás megvívására szólította fel az I. hadtestparancsnokságot.77 Dessewffy még egy alkalommal állt ki egykori ezredtársa és tábornoka mellett. 1884- ben aláírta azt a bizonyos rehabilitációs nyilatkozatot, amelyről Ivánka Imrénél már szóltunk. Dessewffy végzetét az a túlzott bátorság okozta, ami mindig is jellemezte. Unokáját sétáltatva, egy viperára lett figyelmes, amely éppen átkúszott az úton. Az öregúr meg akarta mutatni a kisfiúnak, hogy a kígyóktól nem kell félni, s puszta kézzel megfogta a viperát, amely azonban megmarta. A hős katonával, aki nekrológja szerint 32, a magam számításai szerint 16 fegyveres összecsapásban vett részt, és Csornánál elszenvedett súlyos sebesülése dacára túlélte a szabadságharcot, a kígyóméreg végzett 1898. február 5-én, Pesten. 92
