Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Görgei és a Nádor-huszárezred 1843–1849. IV. rész
ő sem adja meg magát a tábornagynak. Ennek ellenére a haditanácsban résztvevő volt cs. kir. tisztek egyhangúlag elhatározták, „miszerint Windisch-Grätz utolsó parancsa következtében semmi esetre a határt át nem lépik, mert különben akasztófa vár reájok." Móga azonban így is elégedetlen volt a tisztikar nyilatkozatával, mondván, hogy Kossuth és a biztosok jelenlétében ismét meg fogják szavazni a határ átlépését.12 12 Erre a tanácskozásra lásd: KLÖM XIII. 275. HU-MNL-OL-H 103 (Iktatott beadványok. No. 248. Pulszky Ferenc levele Csány Lászlóhoz Kollmann elbeszélése alapján), és Görgey 1988.202-203. (Görgei itt téved, mivel a miklósfalvi haditanács előttre teszi ezt a tanácskozást.) 13 KLÖM XIII. 382-383. 14 Kossuth és a tisztikar első tanácskozására: KLÖM XIII. 275-277. és 282., Ivánka 1881,34., Zámbelly 1889,186., Görgey 1988, 210.; Görgey 1885,17-18.; Görgey 1980,126-128.; Pulszky 1986,203-204.; Ivánka és Kossuth beszélgetése: Ivánka 1881, 34-36. A tanácskozásról Csányt Pulszky értesítette Kollmann elbeszélése alapján, Móga pedig közölte az elnökkel Windisch-Grätz felhívását. Kossuth joggal aggódott az előző esti haditanács és Windisch-Grätz felszólítása miatt. Ezért közölte Mógával, hogy biztos akar lenni a tisztikar hangulatában, s minden tiszttől nyilatkozatot kér, hogy hajlandó engedelmeskedni az OHB-nak és az országgyűlésnek. Másnap, 25-én Móga meghozta a tisztikar nyilatkozatait. A sorezredi alakulatok közül határozottan nyilatkozott a 4. és a 10. huszárezred ill. a 34. gyalogezred két zászlóaljának tisztikara. Reggelre Kossuth összehívta a tisztikart. Felolvasta előttük Windisch-Grätz felhívását, s az általa arra október 25-én megfogalmazott választ, amely Magyarország önvédelmi harcának törvényességét fejtegette. Ezt követően beszédet mondott. Ebben felrótta, hogy a magyar sereg nem üldözte Jellacicot, illetve hogy az osztrákok nem fegyverezték le a bánt, de méltányolta a tisztikar morális szempontjait és kételyeit. A beszéd hatása frenetikus volt, több már leköszönt tiszt visszavette a lemondását. Az emlékirat kézbesítésére - Kossuth későbbi beszámolója szerint - Ivánka maga vállalkozott. „Ivánka ezredes úr önmaga volt szives magát arra felajánlani. Figyelmeztettük többen, tisztelt elnökünk [ti. a jelenlévő Pázmándy], én is, hogy talán nem kellene ezen missziót magára vennie; de ő lehetetlenségnek tartá, hogy az ellenség a parliamentairt ne respektálja; ő egyszersmind oly állásban érzi magát, hogy ismereteinél fogva, mint parliamentair tehet valamit."13 Mielőtt Ivánka elindult, Kossuth értekezett vele az újabb támadás esélyeiről. Ivánka, aki korábban határozottan követelte Jellacic üldözését, katonailag reménytelennek mondta a vállalkozást, s azt javasolta, hogy ha már támadnak, teljes erővel nyomuljanak be Ausztriába, de úgy, hogy a sereg épségben vissza is térhessen. Kossuth azt is megkérdezte, mi lenne szerinte a teendő, ha a sereg nem vonul be Ausztriába. Egyébként Ivánka úgy vélte, hogy a Kossuth által megfogalmazott memorandumra Windisch-Grätz nem fog válaszolni. Ugyanakkor javasolta, hogy a sereget tisztítsák meg azoktól a csapatoktól, amelyek nem a háború végéig vállalnak szolgálatot. A beszélgetésen Ivánka szerint jelen volt Görgei és Pázmándy is; Görgei ezt az epizódot nem említi.14 Ivánkát tehát október 25-én délben hadikövetként Windisch-Grätz táborába küldték. A herceg október 26-án fogadta, s a kíséretében lévő Dobay nevű pozsonyi nemzetőrtiszt beszámolója szerint kijelentette: „Mit Rebellen unterhandle ich nicht.” (Lázadókkal nem tárgyalok.) Windisch-Grätz megbízásából a főhadiszálláson lévő Pálffy Móric gróf fegyveres kíséretet adott melléjük, amely bekötött szemmel kísérte őket Rothneusiedlig ahol Jellacic 74
